0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Tapasztalataim a kínai mézesfával

Mi, méhészek mindinkább arra törekszünk, hogy az akác virágzása után megnyújtsuk, illetve javítsuk a méhlegelõ-lehetõségeinket, újabb és újabb fásés lágyszárú hordásnövényekkel kísérletezve. Ennek eredményeképpen sok fajjal és azok fajtáival próbálkoztunk már – több-kevesebb sikerrel…

 
Jómagam is így voltam ezzel, amikor elõször hallottam a kínai mézásfáról (Evodia hupehensis), vagy a méhésztársak által jobban ismert nevén az evódiafáról. Másodéves erdõmérnök hallgató koromban a dendrológia (a növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága, az élõ fák tudománya) címû tantárgy keretében szereztem elsõként némi információt róla. Soproni egyetemi jegyzetünkben mindössze ennyi volt olvasható: Kínából, Hubei (Hupeh) tartományból származik; július közepén-augusztusban hozza fehér-mélyrózsaszín virágait; díszfa; Magyarországon méhészek terjesztették. Eme néhány jellemzõ arra késztetett, hogy jobban utánajárjak a fajnak, ám a továbbiakban már nem sok hiteles szakirodalmi anyagot találtam róla. A világhálón kutakodva olvastam viszont olyanokat, hogy 5- 6 éves korában bõségesen virágzik, több billió (!) virágot hozva, és egyetlen fa akár 10 kgos (!) pergetési mennyiségben mézel. Ezt már kissé kétkedve fogadtam. Ha ennyire jó mézelõ, miért nem találkozunk vele úton-útfélen, mindenhol? Néhány évvel késõbb megkaptam a kérdésemre a választ. (…)
 
Forrás: