Atejsav atkairtószerként történõ felhasználása Franciaországban hivatalosan nem engedélyezett (másutt sem – ref), míg a hangyasav-, illetve az oxálsavtartalmú készítmények forgalomba hozatali engedéllyel rendelkeznek. A tejsav eredettõl függõen 40- 400 mg/kg mennyiségben a méz természetes alkotórésze. 15%-os oldatát porlasztással juttatják +7 °C fölött a lépek mindkét oldalát takaró méhekre. A kezelés tehát munkaigényes. Hatásfoka így a 80%-ot is meghaladhatja, viszont fiasítás jelenlétében az alig 30%. Az ebbe a csoportba tartozó citromsav az atkák ellen hatástalan. A hangyasav a légcsõatka elleni védekezés kezdeteitõl fogva ismert a méhészetben. Alkalmazása gyors párologtatásos és szabályozott hatóanyagkibocsátású formulákban, illetve párologtatókban történik. Utóbbira példák a FAM, az Apidea, a Wyna, a Liebig (valamint az ún. Nassenheider – ref.) típusú párologtatókészülékek, míg gél formájú a MAQS. Közös jellemzõjük, hogy a méhcsalád fészkét 7-21 napon keresztül 150-200 ppm hangyasavkoncentrációnak teszik ki. A kutatók és a gyakorló méhészek legtöbb tapasztalatot az oxálsavval kapcsolatban szerezték. Hatásmódja nem tisztázott, de úgy tûnik, a rovarok kültakaróján (a kutikulán) keresztül hat. Anhidridje helyett leggyakrabban vízoldékony dihidrát formájában alkalmazzuk csurgatásos, szublimációs, vagy oldatos porlasztásos bejuttatással. (Utóbbi ugyanaz, mint a tejsavnál leírt alkalmazás: 30 gramm oxálsav- dihidrátot 1 liter vízben oldanak és a méhekkel takart lépek egyegy oldalára 3-4 ml-t porlasztanak. Munkaigényes.) A csurgatásos eljárásnál az oxálsav-dihidrátot 1:1 arányú cukorszörpben oldják, úgy, hogy a kész oldat töménysége Közép- Európában 3,5 (legfeljebb 4,5 – ref.), míg a mediterrán országokban 6% kell, hogy legyen. Ebbõl az oldatból a méhekkel takart léputcákba 5 ml-t fecskendeznek/csurgatnak. A gázzal vagy elektromos berendezéssel történõ szublimálás (lásd fotó) elõnye, hogy alacsony hõmérsékleten is elvégezhetõ és nem kell feltétlenül zárni a kijárókat. Egy-egy méhcsaládba, a kaptár méretétõl függõen, 1-2 gramm hatóanyagot juttatnak be. (…)Szerves savak a varroa gyérítésére
Ásványi vagy szervetlen savaknak hívjuk például a só- és salétromsavat, vagy az akkumulátorokban is használt kénsavat. Szemre, nyálkahártyára, bõrre jutva rendkívül maró hatásúak és jóval veszélyesebbek, mint az ún. szerves, másképpen karboxilsavak, amelyek közül a méhészek számára a legfontosabbak a Varroa destructor ellen használt ecetsav (amelyet tömény formában a lépek viaszmolytól való megóvására is alkalmaznak), a tejsav, a hangyasav és az oxálsav.
Atejsav atkairtószerként történõ felhasználása Franciaországban hivatalosan nem engedélyezett (másutt sem – ref), míg a hangyasav-, illetve az oxálsavtartalmú készítmények forgalomba hozatali engedéllyel rendelkeznek. A tejsav eredettõl függõen 40- 400 mg/kg mennyiségben a méz természetes alkotórésze. 15%-os oldatát porlasztással juttatják +7 °C fölött a lépek mindkét oldalát takaró méhekre. A kezelés tehát munkaigényes. Hatásfoka így a 80%-ot is meghaladhatja, viszont fiasítás jelenlétében az alig 30%. Az ebbe a csoportba tartozó citromsav az atkák ellen hatástalan. A hangyasav a légcsõatka elleni védekezés kezdeteitõl fogva ismert a méhészetben. Alkalmazása gyors párologtatásos és szabályozott hatóanyagkibocsátású formulákban, illetve párologtatókban történik. Utóbbira példák a FAM, az Apidea, a Wyna, a Liebig (valamint az ún. Nassenheider – ref.) típusú párologtatókészülékek, míg gél formájú a MAQS. Közös jellemzõjük, hogy a méhcsalád fészkét 7-21 napon keresztül 150-200 ppm hangyasavkoncentrációnak teszik ki. A kutatók és a gyakorló méhészek legtöbb tapasztalatot az oxálsavval kapcsolatban szerezték. Hatásmódja nem tisztázott, de úgy tûnik, a rovarok kültakaróján (a kutikulán) keresztül hat. Anhidridje helyett leggyakrabban vízoldékony dihidrát formájában alkalmazzuk csurgatásos, szublimációs, vagy oldatos porlasztásos bejuttatással. (Utóbbi ugyanaz, mint a tejsavnál leírt alkalmazás: 30 gramm oxálsav- dihidrátot 1 liter vízben oldanak és a méhekkel takart lépek egyegy oldalára 3-4 ml-t porlasztanak. Munkaigényes.) A csurgatásos eljárásnál az oxálsav-dihidrátot 1:1 arányú cukorszörpben oldják, úgy, hogy a kész oldat töménysége Közép- Európában 3,5 (legfeljebb 4,5 – ref.), míg a mediterrán országokban 6% kell, hogy legyen. Ebbõl az oldatból a méhekkel takart léputcákba 5 ml-t fecskendeznek/csurgatnak. A gázzal vagy elektromos berendezéssel történõ szublimálás (lásd fotó) elõnye, hogy alacsony hõmérsékleten is elvégezhetõ és nem kell feltétlenül zárni a kijárókat. Egy-egy méhcsaládba, a kaptár méretétõl függõen, 1-2 gramm hatóanyagot juttatnak be. (…)Forrás:
