0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A rovarölő szerek és a méhek

A méhészkedés nagy változásokon megy keresztül mindenütt a világon. A méhek jó egészségi állapotát, vitalitását és ezzel termelőképességét egyre nehezebb fenntartani. A hagyományos kórokozókat a vírusoktól az ismert parazitákig szinte mindenütt ki tudjuk mutatni, de jelenlétük sokszor nem magyarázza meg méhcsaládjaink szokatlan viselkedését, gyenge teljesítményét.

Bár tény, hogy a növényvédelmi hatósággal folytatott javuló együttműködés miatt a tisztázatlan, nagy méhmérgezések száma egyre kevesebb, nem tudja eloszlatni azt a gyanút, hogy időnként valami még sincs rendben, elsősorban a nagyüzemi táblákon gyűjtő méheinkkel. Nem vitathatjuk azonban a méhész által használt, elsősorban szintetikus vegyszerek, inszekticidek hatásait és halmozódó maradékanyagaik jelenlétét a kaptárban.

Vizsgálat indult
A történet a kétezres évek elején kezdődött Franciaországban. A méhészek és környezetvédők fokozódó nyomásának engedve a francia szaktárca felfüggesztette a Gaucho csávázószer (imida-kloprid) használatát napraforgóban. A miniszter egyben szakbizottságot hozott létre azzal a feladattal, hogy indítson vizsgálatot a felhasználókkal és gyártókkal együttműködve az imidakloprid hatóanyag-tartalmú szerek toxicitásával kapcsolatosan.

Nem régen fejeztem be a hasonló című cikk (Belzunces, L.P.; Tchamichian, S. és Brunet, J.-L.: Neural effects of insecticides in the honey bee. Apidologie, 2012. 43:348-370.) fordítását a Nemzeti Program keretében megjelenő fehér könyvek (Méhegészség-ügyi ismeretek VIII.) sorozat következő számába. A terjedelmes összefoglaló nagy szakmai alapossággal, 237 szakcikk alapján tárgyalja a napjainkban sok vitát kiváltó témát. Mivel tudományos közleményről van szó, megpróbálom itt összegezni az ott leírtakat, mindenkinek, aki szívén viseli méheink és a méhészet jövőjét.

Földünk növekvő népessége miatt a növényi kultúrák védelme a kártevők ellen különösen fontossá vált. Gyűjtögető tevékenységük során a méhek is gyakran ki vannak téve a növényvédő szerek közvetlen hatásainak, különösen a rovarölő szereknek és maradványaiknak. A rovarölő szerek vagy letális (pusztító), vagy szubletális (közvetlenül nem pusztító) hatást fejthetnek ki. A legjellemzőbb hatóanyagok az idegrendszerre hatnak, aminek olyan biológiai következményei lehetnek, amelyek függetlenek az elvárt, azaz a célzott rovarölő hatástól. Rovarkártevők ellen vetik be ezeket, de közben elérhetnek más szervezeteket is, amelyek közül a mézelő méhek gazdasági, környezetvédelmi és ökológiai szempontból talán a legfontosabbak.

Az idegrendszert károsító rovarölők legfontosabb csoportjai a szerves foszforészterek, a piret-roidok (mindkettő atkaölő szerben is), neonikotinoidok, a fenil-pirazol-származékok (mindkettő társállatok külső élősködői ellen) és a karbamátok. A toxikus hatás vizsgálatára a kutatók elsősorban laboratóriumi teszteket alkalmaztak, de fél-szabadföldi és szabadföldi vizsgálatok is szép számmal akadnak.

Idegrendszeri elváltozás
A felismerés a méhek életében azokat az idegi folyamatokat foglalja magába, amelyek az információk megszerzésében és az emlékezésben játszanak szerepet az észlelés, a tudatosítás, a kapott ingerek kezelése, értékelése és a probléma megoldása érdekében. A felismerés alapja a tanulás és az emlékezés. A peszticidek hatását a memóriára először egy szerves foszforészternek, az etil-parationnak a hatásán át vizsgálták etetőre szoktatott méheken. A szubletális dózis ott a gyűjtés eltolódását okozta a kora reggeli órákban. Az eltolódás a biológiai óra változásával, vagy a táplálék felismerésével és újból történő megtanulásával járó többlet idővel volt magyarázható. A tanulásra és emlékezésre irányuló kutatómunkát a szipókanyújtási feltételes reflex módszerének kidolgozása előzte meg (Proboscis Extention Reflex – PER; http:// www.youtube.com/watch?v=iNEcSOD9iSA), amikor az antennára vitt cukoroldattal váltják ki a szipóka kiöltését. Ezt a módszert alkalmazták a szintetikus piretroidokkal is. Azok a méhek, amelyek a lábukkal érintkeztek I és II típusú piretroidok szubletális adagjával, a feltételes reflexük gyengült, ami arra mutat, hogy piretriodokkal kezelt növényeken található vegyszermaradvánnyal érintkezés idegrendszeri elváltozást váltott ki a méheken. A deltametrin a laboratóriumban károsította a feltételes szipóka-reflexet és fél-szabadföldi kísérletekben az ele-ségbe adva jelentősen csökkentette a kijáró méhek számát, ami később megfordult. Ezt a delta-metrin rovarűző (repellens) hatásával lehetett magyarázni, vagy akár a mérgezésből való kigyógyulással, hiszen a delta-metrint letális méregnek kell tekinteni.

Az utóbbi évtizedben különös figyelmet kapott az új inszek-ticid-családok használatának következménye a felismerési folyamatokra. A neonikotinoidokat vezető képviselőjükkel, az imidaklopriddal kezdték tesztelni, és mind a heveny, mind a közepes kitettség csökkentette a felismerési tevékenységet a feltételes szipóka-reflex eredménye alapján. A hatás az évszakoktól is függött, a méhek télen érzékenyebbek az imidaklopridra, mint nyáron. A vizsgálatokat fél-szabadföldi kísérletekkel is kiegészítették. Ezekben a kísérletekben is jelentősen csökkent a kijáró méhek száma, ami összefüggésben van a szagfelismerő teljesítmény csökkenésével és a feltételes reflex kiválthatóságával a szipóka-reflex-ben. Vegyes eredményt hozott a kísérlet acetamipriddel és tiame-toxammal, ami rámutat a neoni-kotinoidok komplex hatására. Heveny toxikózisnál nem, de közepes kitettség esetén a tia-metoxam csökkenti a szaglási és a tanulási teljesítményt, de nincs hatással a memóriára. A T-cső útvesztő módszere segítségével ki lehetett fejleszteni olyan teszteket, amelyek az asszociatív tanulásban a vizuális és a térbeli tájékozódást is tudják vizsgálni. Azok a méhek, amelyek közepes imidakloprid-terhelést kaptak, csökkent vizuális tanulási kapacitást mutattak a T-csőben és csökkent szaglási teljesítményt a szipókareflexben.

Toleránsok, rezisztensek lesznek
A neonikotinoidok metaboliz-musa toxikus bomlástermékek képződéséhez vezethet a növényekben és a rovarokban. Az imi-dakloprid olefinre és az 5-hidroxi-imidaklopridra bomlik, ami toxikus a méhekre és valószínűleg kötődik az idegi receptorokhoz. A tiametoxam metabo-lizmusa klotianidint (inszekticid-ként regisztrálták) eredményez, ami ugyan-olyan mérgező, mint az alapvegyület. Az acetamiprid kinetiká-ja valamivel eltér a többitől és 6-kloro-nikotin savat eredményez. Ez a bomlástermék akut mérgezésnél nem, de krónikus hatásában toxikus és legalább 72 órán át stabil marad a fejen és a toron. A neonikotinoidok a környezetben minőségi és mennyiségi változásokon mennek át a virágzás alatt. A változó alapvegyületnek és a változatos bomlástermékeknek megfelelően időről időre változik a méreghatásnak kitett méheken észlelhető tünetek erőssége is.

A fenilpirazol rovarölő szereket a neonikotinoidokkal együtt fejlesztették az 1990-es évek közepén. Az első képviselő a fip-ronil volt, amelyet szaglási reflexszel vizsgáltak a méhek tanulására és memóriájára. Tizenegy napos szubkrónikus kitettség esetén a fipronil csökkent tanulási képességet okozott a túlélő méhekben.

Az elmúlt két évtizedben a Bacillus thuringiensis baktérium törzseit eredményesen használták a növényevő rovarkártevők elleni biológiai védelemben. Ez az egyik legelterjedtebb „bio-in-szekticid”, amelyet baktérium, spóra, vagy kristályos toxin formájában lehet használni. A legutóbbi idők fejlesztései azok a génmódosított növények, amelyekbe a baktérium toxinját szintetizáló gént ültetnek be, hogy állandó pajzsot képezzenek a célzott kártevőnek. Az ilyen GM-növény minden sejtje termeli a toxint, ezért a pollen fogyasztása kockázatot jelenthet a méhek számára, különösen hosszas kitettség esetén. Szubkrónikus adagoknak kitett méheken szaglási reflexek alapján megállapították, hogy az 5 mg/kg Cry1Ab toxin már gátolja a tanulási teljesítményt. A 7 napig 1 mg/kg toxint tartalmazó sziruppal etetett kijáró méheken nem jelentkezett a tanulás sérülése, viszont a csökkent gyűjtő aktivitásban megfigyelhető volt a toxin hatása mind a kitettség alatt, mind utána.

A megszokás az oka, hogy a szervezet a kiváltó ingerre lassan toleráns, rezisztens lesz. Ez az igen fontos folyamat teszi lehetővé a méhek számára, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a jelentéktelen ingereket és azokra ne pazaroljanak időt-energiát.

A szipóka-reflexben itt az antenna-kontaktusok számát nézik, ami ahhoz szükséges, hogy az ingert megszokva, a kiöltés elmaradjon. Az imidakloprid felgyorsította a megszokást azokon a méheken, amelyeket szubletális dózissal kezeltek, külsőleg. Ez változott az idővel, elsősorban 8 napos méheken, ahol a megszokáshoz szükséges érintések száma a kezelést követő 24 óra múlva növekedett. Ez a változás az imidakloprid metabolizmusával, az olefin és az 5-hidroxi-imidak-loprid megjelenésével magyarázható, amelyek késleltetik, illetve gyorsítják a megszokást.

Alapvető funkciók
A szaglás és az ízérzékelés alapvető funkciók a méhek életében mind az egyed, mind pedig a család szintjén. A szagok, ízek érzékelése és felismerése a mé-hekben a nektártermelő virágokhoz kapcsolódik, megtalálva és újra felkeresve azokat, valamint társakat gyűjtve a hordáshoz. Így ismerik fel az idegent is a kaptárban, biztosítják a család szociális összetartását és bizonyos esetekben érzékelik az idegen anyagokat a virágokon. A peszticidek hatással lehetnek a méhek viselkedésére közvetlenül a szaglás és ízérzékelés útján, a vonzó vagy taszító hatás kiváltásával, vagy közvetve, az élettani folyamatokban okozott változással, a szag- és íz érzékelőidegekre való hatásukkal. Korábban javasolták, hogy a növényvédelemben használjanak repellens adalékanyagot, hogy csökkentsék a méhek veszélyeztetését. Némelyik peszticidnek magában is taszító hatása van, ami csökkenti a méh-látogatott-ságot. Szerves foszforészterek hatására gyorsan csökken a gyűjtő méhek száma, amit először a repellens hatásnak tulajdonítottak. A laboratóriumi tesztek tanúsága szerint viszont a taszító hatás csak egészen magas dózisoknál jelentkezett. A foszforészterek okozta csökkenő látogatásszám magyarázata viszont az, hogy a méhek gyorsan veszítenek az életképességükből, aminek a következménye a gyűjtési hajlam csökkenése. Az életképesség csökkenése a kóstolók átadása miatt a méhpusztulás elhúzódásához vezet. A pusztulás 50-80% is lehet, annak ellenére, hogy a mérgezésnek kitett méhek száma alacsony. Ez a fajta mérgezési tünetegyüttes foszforésztermérgezésnél diagnosztikai értékű lehet.

Nincs eltérés
A piretroidok rovarűző hatással rendelkeznek mind laboratóriumi, ketreces, mind szabadföldi kísérletekben. A hatást mintegy 24 órára becsülik, ami nem elég ahhoz, hogy a méheket megóvja a reziduális kontakt mérgezéstől. A kiváltott hordáscsökkenés nem mindig jelent magas elhullást, mint a foszforészterek esetén. Nincs eltérés a kitettség és a hatás között, így az elpusztult méhek arányban állnak a permetezés során kinn lévő méhekkel.

Fontos tény még az is, hogy a gazdálkodók a permetezések számának csökkentése és időmegtakarítás érdekében a rovarölőket gyakran kombinálják gombaölő szerekkel. Bizonyos gombaölők csökkentik az y-cipermetrin és a y-cihalotrin rovarriasztó hatását, különösen ha klorotalonilt, tebu-konazolt és iprodion/tiofanát-metilt használnak. Ez oda vezet, hogy megnyúlik a peszticid-del való érintkezés, így a mé-hekre gyakorolt kockázat, különösen, ha a gombaölő növeli a hatékonyságot, mint az azol-fungicidek a piretroidoknál. A pi-retroidok az antennák szagló receptorait is károsítják és gátolják a repellens hatás érvényesülését a szubletálisan mérgezett, de túlélő méhekben.

A rovarölő szerek hatását az ízlelésre a küszöbérték változásával lehet mérni. Ez a legkisebb cukorkoncentráció a szörpben, amivel az antennán még kiváltható a szipóka kinyújtása. A neonikotinoidok kiváltotta változás eléggé összetett. A külsőleg alkalmazott imidakloprid növeli a küszöbértéket. A hatás elnyújtott és 60 percig is tarthat a metabolitok miatt. A fipronil kontakt hatásra a cukoroldatra mutatott érzékenységet csökkenti, de szájon át nem. A hatás 1 órával a kezelés után jelentkezik és nagyon valószínű, hogy egy szulfonszármazék blokkolja mind az ingerület terjedését (GABA), mind a glutamát-klorid ion-csatornát.

Dr. Békési László
HáGK Méhészeti Intézet (Folytatjuk)

Forrás: