Csakhogy a vegyszeres védekezés veszélye a szermaradvány! Többször felhasználták már a méz árának letöréséhez és nem fogunk megszabadulni tőle mindaddig, amíg egészségre káros anyagokat használunk az atka elleni védekezésben. Abban egyetérthetünk, hogy a védekezésnek több útja-módja lehetséges. Csupán néhányat említek közülük.
A védekezés módjai
1. A varroa destructor kártételének ellenálló méhek kitenyésztése.
2. Továbbra is az idegmérgekkel való védekezés.
3. A méhek és az ember életét nem károsító, a méz néhány alkotórészeként is ismert anyagok tervezett, együttes alkalmazása.
4. Nem egyenlő lépméretű rakodókaptárak kizárólagos alkalmazása.
Az első lehetőség, a természetes kiválasztódás nagyon nagy veszteséggel jár. Előfordulhat, hogy a méhállomány 90-98%-a kipusztul, visszaállítása évtizedeket vehet igénybe, még akkor is, ha az előre megtervezett módon, tudományos alapokon történik.
A második módszer az újabb és újabb emberre és méhekre egyaránt veszélyes anyagok alkalmazása. Ez olykor a kipörgetett méz eladhatatlanságához vezet.
A harmadik esetben jelenlegi ismereteink szerint, a szerves savak és illóolajok felhasználása vezethet célhoz. A szerves savak alkalmazásának kizárólagossága több gondot vet fel! Az oxálsav a rovarok kitinpáncélját roncsolja, méhek esetében többszöri felhasználása nagyobb arányú elhullást és a méhanya elvesztését jelentheti. A hangyasav a sejtben is pusztítja az atkát, ám tönkreteszi a fémet, ezért a meglévő és hagyományos módon készített méhkaptárak fém alkatrészeit fával vagy műanyaggal kell helyettesíteni. Ez természetesen megoldható, csupán pénz és idő kérdése!
A fellelhető illóolajok sem alkalmazhatók korlátlanul! Szeretném felhívni a figyelmet Märcz Tünde írására (Méhészet, 2002. 10. szám, 15. old.), amelyben a Liebefeldi Méhkutató Központban végzett kísérletekre hivatkozik, és erre alapozva magam is évek óta folytatok védekezést.
Illóolajok hatásvizsgálata
Az írás huszonkettő illóolaj hatását taglalja. A táblázatból egyértelműen látszik, hogy válogatás nélkül nem dolgozhatunk velük. Amíg egyesek a 72 órán belüli atkapusztítás során csak néhány százaléknyi méhelhullást okoztak, addig mások jelentős mértékű veszteséggel járnak. Ilyenek (a táblázat alapján):
– fokhagyma: 100%-os atkapusztítást és 100%-os méhpusztulást,
– kapor: 100%-os atkapusztítást és 32%-os méhpusztulást,
– kakukkfű: 100%-os atkapusztulást, 92%-os a méhpusztulást eredményez. Ezeket nem használhatjuk!
Méhekre kismértékű veszéllyel jár:
– levendula: 100%-os atkapusztulást, 2% méhelhullást,
– rozmaring: 100%-os atkapusztulást, 3% méhelhullást,
– citromfű: 100%-os atkapusztulást, 8%-os méhelhullást okoz.
Érdemes még a vírusölő (!), baktériumpusztító (!) és gombaölő (!) hatású teafa- és citromolaj felhasználásával is kísérleti védekezést végezni, mivel jól használhatók a költéskövesedés és a -meszesedés kivédésére is.
Forrázatként használjuk
Évekig tartó védekezésben megbízható eredményt csak akkor érhetünk el, ha meg tudjuk akadályozni az atka szaporodását a fedett fiasítású méhsejtben. A Méhészet 2000. év 10. számának 6. oldalán dr. Szalay László fordításában találkozhatunk néhány módszerrel, amelyek lényege az atka sejten belüli szaporodásának a meggátlása. Tizenegy éve! Ezért a csalódás! A leírt módszer szerint egyik lehetőség a mézben feloldott illóolajok bejuttatása a táplálékláncba, másik módszer a különböző hordozóanyagra felkent, vagy beitatott olajokkal való védekezés.
Az illóolaj mézben oldódik, tehát eredményre vezet akár a mézes szirupban, akár a mézzel készített lepényben való bejuttatása. Azonban van egy bökkenő! Egyrészt a kipörgetett méz normál körülmények esetén értékesítésre kerül, másrészt a súlyos fertőzések elkerülése végett nem szívesen etetünk vissza mézet, tehát kell egy módszer, amivel a szokásos szirup felhasználásával juttathatjuk be a táplálékláncba a hatóanyagot.
A megoldást nagymamám, lassan száz éves receptkönyvében találtam meg: a gyógynövények illóolaj-tartalmát egy, már ismert módszer szerint, forrázatként kell kinyerni.
Ide tartozik, hogy a levendula, a rozmaring, az édeskömény, citromfű általánosan ismert és akár házilag is megtermelhetők kicsiben és nagyban, termesztésükkel a szakirodalom részletesen foglalkozik. Annál is inkább érdekes, mert a népi gyógyászatban ezek mindennaposak.
Egy dologgal azonban számolnunk kell, a felhasznált gyógynövények illóolaj-tartalmát a mi esetünkben feltétlenül figyelembe kell venni, az anyagok mennyiségét illetően! Például:
– 1 kg citromfű-olaj kinyeréséhez kb. 700 kg nyers levélre és szárra van szükség,
– az édeskömény magja 2-5% illóolajat tartalmaz, kinyeréséhez meg kell darálni,
– a levendulaolaj 1 kg-jához kb. 250 kg nyers levendulavirágot használnak fel.
Szárított állapotban a gyógynövények víztartalmuk jelentős részét elveszítik, így tömegük hozzávetőlegesen 83%-át. Vegyük figyelembe azt is, hogy a víznél könnyebbek, fajsúlyuk 0,90-0,92.
Elkészítés levendulából
40 dkg friss, vagy 6 dkg szárított gyógynövényre zománcozott edényben 1 liter forrásban lévő vizet öntünk (ez kb. 1,8-2 ml illóolajat ad!). Ezt legalább fél órán keresztül állni hagyjuk, amíg 40 °C hőmérsékletűre lehűl. Finom szűrőn átszűrjük, a megmaradó növényi részeket erőteljesen kinyomkodjuk, esetleg kipréseljük.
Egy kg cukorból 2 dl vízzel (ez megfelel 16%-os víztartalmú méz sűrűségének!) szirupot főzünk, majd a tűzről levéve, még meleg állapotban összekeverjük. Ezután már nem kell főzni! Ebből 1,5 liter kávébarna színű szirup lesz, amit 0,5 literes adagban kell odaadni a méhcsaládoknak. Hozzáteszem, hogy ez a szirup hosszú időn keresztül eltartható zárt edényben, szobahőmérsékleten.
Hordás nélküli időben ez a mennyiség biztosan felélésre kerül, tehát nem kerül a mézbe. Tapasztalatom szerint hat- nyolc napon keresztül folytatott etetéssel elérhetjük, hogy az ezután lefedett fiasításban nem lesz atka. Úgy gondolom, hogy ezt többször meg kell ismételni, hiszen a külső atkafertőzés egyáltalán nem kizárt, sőt!
Kipróbáltam a levendulaszirupot tíz családon. Mivel az akác után számottevő hordás nem volt és a napi fogyás pedig 0,6-0,7 kg, így az etetés elkerülhetetlenné vált. A próba megkezdése előtt hét nappal kitördeltem az építőkeretek lépeit, hogy a levendulaszirup etetésére már erősen hereálcás, még nem fedett új lépet kapjak. Később bábállapotban valamennyi herelépet kivilláztam, a levendulasziruppal etetett családoknál várakozásomnak megfelelően nem találtam egyetlen sejtben sem atkát, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez más családoknál is előfordult. A hagyományos sziruppal etetett családoknál 7-15 db volt egy teljes lépen. Már írtam róla, hogy egy ideje nem vándorlok, tehát ennek megfelelően kell az adatokat kezelni!
A gyógynövény hatóanyagának felhasználására tinktúrát is készíthetünk 96%-os alkoholban való áztatással. Amiért más utat kerestem, annak az az oka, hogy a gyógyszertárban árult alkohol nagyon drága.
Illóolajos tavaszi lepény
Néhány éves tapasztalatom van az illóolajos tavaszi lepény alkalmazásával. Az 1 kg-os lepény készítésekor 1,5 ml illóolajat használok kéthetes elhordással számolva. Ha többfélével készítjük a lepényt, akkor annyiszor 1,5 ml szükséges, ahány féle illóolajat használunk. A lepény készítésekor használandó, már lehűtött mézhez könnyedén lehet keverni az illóolajat, majd ezzel a mézzel kell meggyúrni a lepényt. A Virginiai Állami Egyetem (USA) kutatói teafaolaját is ajánlanak atka elleni védekezéshez. [Teafa (Melaleuca alternifolia) leveleit az ausztráliai őslakosok évszázadokon keresztül használták különféle fertőzések ellen. Ha teafaolaját vásárolunk, győződjünk meg róla, hogy az valóban a Melaleuca alternifolia nevű fa leveleiből származik- e?] Erről nincs tapasztalatom, mert fiasításmentes időben én oxálsav-oldattal minden télen lekezelem az állományt, de jó eredménnyel használtam költésmeszesedés gyógyítására is.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak megbízható helyről vásárolt, kipróbált minőségű illóolajakat használjunk. Gyógynövények felhasználása esetén csak a saját termesztésűt ajánlom. Szedésére, szárítására a szakirodalomban találunk részletes utalásokat, amiket be kell tartanunk, mert nem mindegy, hogy mikor szedjük, hogyan tároljuk, esetleg hogyan szárítjuk, sőt a termesztett fajta részletes ismerete sem mindegy, hiszen pl.: levendula esetében az angol keresztezett és a francia fajta között jelentős illóolaj- mennyiségi eltérés van, az előbbi több, de kisebb értékű illóolajat ad.
Méhésztársak! A próbálkozás csak ez évi tapasztalaton alapul! Azonban az idő sürget! Az idézett cikkben leírtak alapján is állíthatom, hogy érdemes a kísérleteket lefolytatni, hogy elkerüljük mézünk mérgezését. Azt azért ne feledjük el, hogy nagy adagokban történő gyógynövényes szirup etetésekor esetleg a fajtaméz íze megváltozik, ezért a félliteres adagokban való etetést elengedhetetlennek tartom.
Németh Tibor
