0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Hetvenkét év megszállottság

Emlékszem, álltam az idõs méhészbácsi mellett a kaptár mögött, és mélyeket szippantottam a bódító hársillatból. Június vége volt a Zselicben, egészen pontosan Sasréten. Volt idõm mélyen az emlékezetembe vésni e pillanatot, hiszen kis idõbe telt, míg az idõs méhész kihúzott egy keretet a kaptárból. Nem azért, mert lassú volt, hanem mert a rengeteg „bogárral" kíméletesen kellett bánnia, valamint a keret magassága óriási volt: 47,5 cm. Beszélgetõpartnerem a 25 évvel ezelõtti feledhetetlen pillanatok méhésze - Petes János

 
???? Hogy van János bácsi? – Ahogy egy 93 éves méhész lenni szokott – öregesen, de büszkén! Nincsenek már méhei, de gondolatai állandóan a méhészet körül járnak. Hol járnának máshol – 1940 áprilisától tartottam méheket, egészen addig, míg néhány éve el nem adtam õket. De a méhek szelleme nem tud elhagyni. Ma is tervezek, rajzolok, gondolkodom azokon a dolgokon, amik érdekelnek, amit fejlesztenék a méhészetben. Hetvenkét évig méhészkedtem aktívan, most is aktívnak kell maradnom – ez a hosszú élet titka. Mindig legyen célja az embernek! Máskülönben értelmetlen lenne az élet. Harc a kis parazitákkal ???? Az én célom, hogy minél többet megtudjak önrõl és élettapasztalatáról. Mindezt, ha megengedi, átadjam, leírjam a magyar méhészeknek. Segít célomat megvalósítani? – Természetesen! Írja csak le nyugodtan, reményeim szerint talán lesznek méhésztársak, akik nyitottak a gyakorlatban sokszorosan igazolt gondolataimra. A közös gondolkodás a méhészeti ágazat minden részére igaz kellene, hogy legyen: atkairtás, minõségjavító technológia, mézértékesítés és még sorolhatnám. ???? Nem véletlen, hogy e három területet említette. Régen ismerjük egymást, így tudom, hogy önnek voltak, vannak ötletei e területeken. – Igen. Kezdjük az atkával. Pécsen én találtam elõször atkát – ez szakmatörténelem a javából. Soha sem felejti el ezt az ember. Ma hihetetlennek tûnik, de akkor még azt sem tudtuk, hogy hol kell keresni. A lényeg: már a kezdetekkor élt bennem a mesterséges szerek, a vegyszerek (gyógyszerek) nélküli problémamegoldás kérdése. Tudtam, mézünk, viaszunk minõségét teljesen tönkreteheti e kis parazita elleni védekezésünk, ha nem járunk el természetes úton. Nagyon korán, szinte még nem is ismerték az országban, én már hangyasavval védekeztem. Pici tálcába tettem a savat a keretek tetejére. Majd jött egy csoda. A 60-as években Szigetváron laktam, ott ismerkedtem meg egy méhésszel, aki minden tavasszal erõs, õrölt paprikát tett ki a méheknek tálcán. Szinte fürödtek benne a méhek és egészséges családokká váltak. Lehet, hogy nem a paprikától, de én kipróbáltam. Nem akkor egybõl, hanem amikor évekkel késõbb eszembe jutott ez a történet. Kísérletként 15 családnál a következõ módszert alkalmaztam: egy evõkanál nagyon erõs õrölt paprikát 6 deci vízben felhígítottam. Ebbe falapocskákat áztattam, amibõl kaptáronként egyet a keret teljes hosszúságába lógattam a kijárótól kb. 5 cm-re. Az atkák lehullottak. Késõbb 60 családnál alkalmaztam ezt a módszert. Ennek a 60 családnak semmi mást nem adtam atka ellen 5 éven keresztül. Nem lett bajuk, hogy milyen hatásmechanizmustól hullott az atka, nem tudom – én egy egyszerû méhész vagyok, nem biológus vagy kémikus –, de higgyék el, hatásos az erõs paprika. Talán a csípõsséget okozó kapszaicin alkaloida által okozott idegvégzõdés-ingerlés, kitinirritálás, talán a szaglását veszíti el az atka – nem tudom, de érdemes lenne foglalkozni ezzel a kérdéssel. Egy tény, megismétlem: mûködik. Se szermaradvány, se rezisztencia és olcsó. Még egy fontos megfigyelésemet szeretném elmondani az atkával kapcsolatban. Sokan talán nem gondolnak az ún. visszafertõzõdés veszélyére, az atkás családok „atkaterjesztésére”. Gondoljuk csak át, miként is mûködik ez a gyakorlatban! Az atkafertõzött család, mielõtt végleg összeomlik, vészrajként kivonul a kaptárból. Ezek azok a bizonyos nyárvégi kis rajocskák, amelyekben a méheken rengeteg atka van. Viszont ezek a méhek megszívják magukat mézzel, mielõtt elhagyják otthonukat, így a méhesünk, vagy egy közeli méhes bármelyik családja örömmel befogadja a mézzel és persze atkával érkezõ vendéget. Így szedhetjük össze egy környékbeli fertõzött méhesbõl az atkákat. Anyarácsot használok ???? Jani bácsi említette, hogy a méz minõségét javító technológia kidolgozására is nagy hangsúlyt fektetett. Megtudhatnánk errõl valamit? – A minõség javításán nem a méz fogyasztáskori élvezetének növelését értem – azt ugyanis magától értetõdõnek tartom –, hanem a méz kereskedelmi értékének emelését. Tudjuk, a múltban, egészen napjainkig, az akácméz megítélésében, így árában is a pollentartalom döntõ tényezõ. Ezt tudomásul kell vennünk. Régen a mézfelvásárlók megkülönböztették a magas, illetve alacsony akácpollenû mézet egymástól, és más árat is fizettek értük. Ezért találtam ki és alkalmaztam sok-sok évvel ezelõtt az ún. pollendúsításos akácméztermelést. Bármilyen kaptártípusban és keretméreten meg lehet csinálni, de fontos, hogy több kijárójának kell lennie a kaptárnak, a kijárók nyitását és zárását is sajátosan szabályozni kell. A módszer lényege: az akácra szûkített fészket nagyon kicsi felületû anyaráccsal választjuk el a méztértõl, ahol kijárót nyitunk. A méhek, a pici anyarács miatt nem hordanak mézet a fészekbe, minden mézet a méztérben helyeznek el akácvirágzás alatt. A szûk átjáró a fészek és a méztér között (kb. 12×6 cm-es anyarácsdarab) felfogja a méhek tömegét a méztérben, a család fészke laza marad, lassul az anya petézése, a család nem fog rajozni. A méhek nem rohannak a fészekbe, a hordás után csak a méztér keretein szaladgálnak, így a testükrõl az akácnektárba, majd a mézbe hullik a sok-sok akácpollen. Talán néhány méhész kolléga számára hihetetlenül hangzik, többször volt 80-as akácpollenem! Ma sajnos ezt a mézet nem fizeti meg, nem díjazza a piac. Pedig jó lenne, ha díjazná, lehet, hogy magasabb pollenszámmal jobban tudnák kereskedõink értékesíteni akácmézünket. A „pollendúsításos akácméztermelés” lehetne az alapja a magyar akácméz minõségi elõnyének a világpiacon jelenlévõ többi akácmézzel szemben. Pici többletmunkával jár a méhész részérõl, de ráadásul a pergetett méz mennyisége növekszik, a rajzás teljesen megszûnik a kicsiny, szûkített átjárást biztosító anyarács használatával. Az érintetlen csoda ???? Említette, a mézértékesítés lehetõségének javítása terén is voltak új gondolatai, illetve gyakorlati megvalósításai. – Ma is a legtöbb méhész sajnos hordóban értékesíti mézét, amely vagy kell vagy nem, hol olcsó, hol drága – de sohasem drága, amikor termett bõven. Évtizedek óta tart a hazai méhészek kálváriája e téren, várjuk a megoldást, ahelyett, hogy magunk oldanánk meg. Például egy kiút lehetne: a mézet ne pergessük, hanem hagyjuk benne a lépekben. Pontosabban, hagyjuk benne abban a formában, amit mi tettünk a kaptárba és a méhek telitöltötték mézzel. Elsõként próbálkoztam a „kazettás lépesméz-termeléssel” az országban – biztosan sokan emlékeznek rá, mert több méhész kipróbálta a kazettáimat. Kezdem a végérõl: óriási érdeklõdés volt rá, a piaca megvan mind a mai napig. Alig voltam a termékkel néhány kiállításon és máris hatalmas volt az érdeklõdés, akár több kamionnyi megrendelést is realizálni lehetett volna. Nagyon jó áron lehetett eladni, de! Az a mennyiség, amit néhány lelkes méhésszel együtt megtermeltünk, nem volt elég a piacon való reális megjelenésre. Kicsit furcsa, amit mondok: azt a keveset, amit elõállítottunk, aligalig tudtuk eladni, de ha nagyságrendekkel több lett volna, akkor keresleti piaca lett volna, és ma is van a kazettás lépes méznek. A termelésben akadtak gondok, a kazettákat tovább kellett volna tökéletesíteni, amihez nekem már sem tõkém, sem erõm nem volt egyedül. Pedig higgyék el, sok-sok magyar méhésznek lett volna értékesítési lehetõsége e formában, ami csökkentette volna a lédig méz mennyiségét, így emelte volna annak árát. Ma is töprengek rajta és rajzokat készítek, hogy egy tisztán mûlép (viaszból) alapú, de mûanyag oldalú kazettával nem lehetett volna- e sikerünk. Talán nem mondtam, a kazettás lépes méz lényege: emberi kéz által nem érintett lépszelet egy kazettában. Maga az érintetlen csoda! Ez egy valódi prémium termék. Gusztusosan csomagolt és normálisan, kanállal fogyasztható, azaz nem csurog- csepeg össze-vissza. Három méretben készítettük, az eredeti 8 cm széles és 5 cm magas volt, amelybe 8 dkg méz fért. Majd készítettünk 8×8 és 10×10-es kazettákat is. A sikeres megvalósításhoz a rendszer minden elemét átgondoltam. Talán e sorokat olvassa egy bátor vállalkozó, egy innovatív szakmai csoport, aki összefogná az erõforrásokat! Szellemi apporttal ma is szívesen támogatnék egy ilyen kezdeményezést. Megítélésem szerint ez sok magyar méhészt bevonhatna egy sikeres projektbe. Százhúsz családom volt ???? Hetvenkét év aktív méhészkedés alatt milyen keret-, illetve kaptártípusokat próbált ki és melyik vált be? – Kasokkal kezdtem, majd segédkoromban Istvándiban a fõnökömnek volt méhese, ott segítettem, de õ katonának ment, rám maradtak a méhek. Késõbb önállóan Gyöngyösmelléken folytattam a méhészkedést. Minden hivatalosan ajánlott keretet, de minden nem hivatalos keretet is kipróbáltam. A legtöbb méhem az elején Egységesben volt (32×42). Dél-Baranyában késõbb találkoztam egy méhésszel, még a nevére is emlékszem, Horváth Márknak hívták, hihetetlen családjai voltak. Nagy kereteken tartotta a méheket, én ezt fejlesztettem tovább 42×47,5 cmes méretre (2. kép). 14 keretes egy kaptár. Végül is ezzel a keretmérettel méhészkedtem a legtöbbet, nagyon megszerettem, ma is ezt használnám. Százhúsz családot tartottam ilyen – késõbb már 13 keretes – kaptárakban, vándoroltam velük (3. kép). Azért 13 keret, mert rájöttem, még akác alatt is szükségtelen volt a 14. keret. Minden más kaptártól és keretmérettõl jobban fejlõdnek a családok benne, persze ehhez az is kell, hogy sok mézen teleltem. Télen soha nem háborgattam õket, nagyon fontos a téli nyugalom a család számára. Hatalmas, nagy kijárót hagytam télire, ez is fontos, mert a levegõnek mozognia kell. Vasbakon tartottam a kaptárokat, egér, cickány soha sem tudott felmenni rajta. A madarak sem zavarták a méheket, mert hiába kopogtak, lestek be, a méhfürt magason fent volt a kijárótól, a lépek mézes részén. Tavasszal 6-7 kereten indult a fejlõdés, amit akác elõtt 10 nappal 4 keretre korlátoztam. Kettõ fiast, egy üres lépet és egy virágporosat hagytam a fészekben, amit olyan fallal rekesztettem el a méztértõl, amin csak egy 12×6 cm-es anyarács darab volt a felsõ rész közepén. Csak ezen jártak a méhek. Akác alatt a kijárónyílás a méztéren volt. A korlátozás hatására a fészekbe nem hordtak mézet, az anya lelassult, nem akart rajozni a család. Minden gyûjtõ méh a méztérben tett-vett, így lett magas az akácmézem pollenszáma. Vándorlással 2-3 akácon sok év átlagában 50-70 kg között pergettem. A két véglet, mert az ilyent megjegyzi az ember: 120 kg családonkénti átlag lett életem legjobb eredménye, de volt, hogy csak 5 kg-ot pergettem. De mesélhetek, fõleg a fiatalabb méhészeknek, akiknek hihetetlennek tûnnek ezek a számok, a napi gyarapodásról is. A legemlékezetesebb nap Zalában volt, amikor késõn, reggel 7-kor engedtük ki a méheket vándorlás után, majd délután 15.30-kor jött egy vihar, de közben 22 kiló gyarapodásunk lett! Akác után etetnem kellett, mert gyakorlatilag nincs semmi méz a fészekben. A mézet egyébként rázással-sepréssel vettem el mindig. Az év hátralévõ részében az anya szabadon dolgozhatott, a fészket õszre szûkítettem, a felesleges mézes kereteket elvettem. Anyákat magam neveltem, mindig „szabadon” anyásítottam, a bepárzott, zárkában lévõ anyával cserét, vagy szaporítást végeztem. A folyamat érdekes, és lényegi momentuma, hogy az új anyát vízbe mártottam és a kaptár elé, falemezre rázott bogarak közé engedtem. Szépen bezsongtak a méhek az új anyával együtt, majd maguktól bevonultak a kaptárba. A régi anya tartalékban maradt a fészekben, új kijárónyitással. Soha egyetlen új anyát sem veszítettem el. Megszállottan dolgoztam ???? Beszélgetésünk elején felidéztem a zselici hársot, amikorahol elõször találkoztunk. Mit tud mondani az ezüsthárson szerzett tapasztalatairól? – Rövid a válaszom: nem sokat! Illetve azt, hogy tõlem többször nem sok méhész járhatott hárson, tapasztalt annyit, mint én, de a tapasztalások között nem tudok közvetlen összefüggést találni. Volt 7 kilós napi gyarapodásom, 30 kilós pergetett átlagom – mindent pontosan feljegyeztem, a hajnali-reggeli-nappali- esti hõmérsékletet, a páratartalmat, az elõzményeket. Jött is hasonló körülmények közötti virágzási idõszak, bizakodó voltam, majd lett 7 kg apadásom. Vadak a méhek a virágzás alatt? Egyszer így, egyszer úgy. ???? János bácsi! Ha össze kellene foglalnia, mi a sikeres méhészkedés titka? – A méhcsalád oldaláról: téli nyugalom – sok méz a fészekben – évente új anya. Na és természetesen varroa atka mentesség. Az igazi mézen telelõ méhcsalád a következõ évben meghálálja ezt! Tavaszi meleg vizes itatás is óriási jelentõségû: tavasszal, akár már 7 fokban is tömegesen járnak rá a méhek. A méhész oldaláról pedig: megszállottság! ???? Feltehetõen sok magyar méhész olvassa majd János bácsival készült interjút. És mivel az ördög a részletekben rejlik, bizonyára kérdéseik is lennének. Segítene nekik? – Magától értetõdõ és ez is további erõt ad nekem! Bár az internet világa elsuhant mellettem, fiam e-mail címére (petes. elek@t-online.hu) érkezõ minden kérdésre igyekszem megadni az általam jónak gondolt választ, amivel az adott méhész legjobb belátása szerint élhet.
 
 
Forrás: