0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

A rajzás nagy kihívás 2.

A rajzás minimalizálása érdekében követhetünk bármilyen irányadó javaslatot. Még jobb, ha saját magunk határozzuk meg a megfelelõ ismeretek birtokában a kezelési módszert. Ehhez meg kell értenünk azokat a tényezõket vagy kiváltó okokat, amelyek a rajzáshoz vezetnek. Változtassuk meg ezen tényezõk vagy kiváltó okok egyikét, vagy akár többet is, és lehetõvé válik a rajzás megelõzése, megfékezése vagy akár visszafordítása is.

Korábban tisztáztuk, hogy mi az oka a rajzás kialakulásának. Ha a méhész gondoskodik arról, hogy mindig sok üres sejt legyen a fészekben, akkor el tudja hitetni a méhcsaláddal, hogy a növekedésre kell koncentrálnia a rajzás helyett. Ezzel az eljárással még arra is rá lehet venni a méheket, hogy visszafordítsák a rajzási hajlamot, és elpusztítsák az anyabölcsõket. A fiasításra alkalmas lépeket legjobb, ha oldalra vagy a fiasítás fölé helyezzük, úgy, hogy nincs közben mézkoszorú. Walt Wright a kiépített lépek „sakktáblaszerû” elhelyezését (tûzdelés) ajánlja a fiasításos, mézkoszorús keretek közé. Ez a sokkhatás megfékezheti a rajzási hajlamot, de gondoljunk arra, hogy a dolgozó méhek által egyúttal jelentõsen felboríthatja a fészek hõszabályozását (melynek a hatása késõbb fog jelentkezni). Amit mindig észben kell tartanunk, hogy azt a hatást akarjuk kelteni, hogy a fészek még nincs teljesen kihasználva vagy behatárolva. Bármilyen módszer, amely elérhetõvé tesz kiépített lépeket a fészken belül vagy közvetlenül felette vagy mellette (vagy a fiasításos, mézkoszorús keretek közé beszúrt kiépített lépeket), hatásos lehet. A fõ tényezõ az, hogy mézkoszorú ne csak a fészek körül legyen. (…)
 
Forrás: