Novemberben három előadást tartott Magyarországon: a debreceni Csapókerti Művelődési Házban, az Agrártudományi Egyetemen és a kisgyőri faluházban ismertette a módszerét, a „legelszántabb” érdeklődőknek egy hétvégi kurzust is tartott. Úgy vélte: a Nyugat-Euró- pában és Észak-Amerikában egyre aggasztóbb méreteket öltő méhpusztulásokért – a mérgező, vegyi anyagok használatára alapozott mezőgazdasági rendszerünkkel együtt – a jelenleg „szabványos” méhészeti technológiák is felelősek. Elmondása szerint arra szeretné inspirálni mind a már aktív, mind pedig a jövőben induló méhészeket, hogy gondolják végig, tegyenek fel kérdéseket és fedezzenek fel újabb és újabb elképzeléseket, melyek nem feltétlenül illeszkednek a meglévő szabványos modellekhez. Philip Chandler nem híve a nagyüzemi méhészkedésnek, mert szerinte elkerülhetetlenül ipari mentalitáshoz vezet, mely kihasználja a méheket és figyelmen kívül hagyja e folyamat biodiverzivitásra gyakorolt hatását. Ezért meggyőződése, hogy a méhészkedésnek leginkább kisméretű, „házi jellegű” mellékállásnak vagy hobbinak kellene lennie, melyet a méhek és – a mezőgazdaságban és természetben betöltött – elengedhetetlen szerepük iránti legmélyebb tisztelet és megbecsülés vezet. (…)