De miről is van szó pontosan? A folyás, ömlés szó angol megfelelőjéről Flow névre keresztelt kaptár azt tudja, amit eddig még egyetlen elődje sem: pergetés nélkül, mindössze egy kar elfor- dításával kiüríthető a méz a megtelt lépekből. A méhek szorgos munkájának gyümölcse csövön keresztül egyenesen a kaptár mögött elhelyezett üvegbe vagy vödörbe áramlik.
Hatalmas szenzáció
A különleges módszerről készített látványos kisfilm a közösségi médiában pár hét alatt hatalmas szenzáció lett, úgy terjedt megállíthatatlanul, mint egy vírus, egyre több és több emberhez eljutva a világ minden táján. Bevallom, amikor először láttam, úgy gondoltam, ez túl szép, hogy igaz legyen, alaposan kitervelt turpisságot sejtettem a dolog mögött. Aztán ahogyan egyre többet megtudtam a találmányról (eleinte a működési elvet a szabadalom védelme érdekében nem hozták nyilvánosságra), be kellett látnom: bizonyos körülmények és feltételek mellett tényleg működhet és láthatóan működik is.
De nem ment könnyen, míg eddig eljutott a két „mézcsapoló” ausztrál méhész, akiket a „kell lennie egy könnyebb módszernek is, mint a pergetés” sürgető gondolata nem hagyott nyugodni. Az első ötlet és a Flow-kaptár mai formája között több mint 10 év telt el, Stuart és Cedar ennyi időt töltött a tervek tökéletesítésével és a prototípusok tesztelésével. Ez utóbbihoz több tapasztalt méhész közreműködését is kérték. – A nagy áttörés egy reggeli elmélkedés közben született meg – mesélte Cedar, az ifjabb Anderson a sajtónak -, amikor az jutott eszembe, miért nem használunk olyan mesterséges méh- sejteket, amelyek változtatni tudják az alakjukat?
Ezután találta ki apjával, hogy a mézkamrában olyan speciálisan kialakított, műanyagból készült lépek kapjanak helyet, amelyeket mézelvételkor nem kell kiemelni és méhteleníteni. Minden sejt a közepén, függőlegesen ketté van osztva, így az egész lép vékony szeletekből áll. Ezekből minden második sor egy hajtókar használatával – kaptárbontás nélkül – felfelé elmozdítható (ábra). Az így kialakuló hullámos csatornán a méz szép lassan le tud jutni a keret alsó részén kiképzett gyűjtőcsőbe, onnan pedig ki lehet vezetni a szabadba (2. kép). Beérlelés után a méhek viasszal ugyanúgy lezárják a kész terméket, mint a természetes lépek esetében, fedelezésre azonban itt nincs szükség, anélkül is le tud szivárogni hátul a sejtek folyékony tartalma.
Speciális lépekkel
A mézszüretre magasabb hőmérsékletű napokat ajánlanak, lehetőleg a délutáni órákat, amikor a levegő a legjobban felmelegedett. Egy kis kémlelőablakon keresztül kívülről megállapítható, hogy mikor ürült ki a lép, ekkor vissza kell állítani eredeti helyzetébe az irányítókart. A sejtek így visszanyerik eredeti alakjukat, a méhek lerágják a fölöslegessé vált viaszfedelet, kijavítják az esetleges hibákat, majd kedvező hordás esetén újra elkezdik megtölteni a kereteket. A Flow-kaptárban tehát csak a mézkamrában találhatók speciális lépek (3. kép). A fészek hagyományos kialakítású, a méretek egyezése esetén meglévő rakodókaptárra is felhelyezhető az új rendszerű fiók (ma még csak Langstroth méretben létezik).
A sorozatgyártás beindítására Andersonék február 22-én indítottak egy úgynevezett „crowd- funding” kampányt az Indiegogo elnevezésű közösségi támogató oldalon, a céljuk az volt, hogy összegyűjtsenek 70 ezer amerikai dollárnak megfelelő tőkét. A jól felépített, professzionális előkészítésnek köszönhetően az akció eredményessége minden elképzelést felülmúlt, már az első két percben (!) teljesítették a pénzügyi tervet. A 6 hetes kampány első két napján 2 millió dollárt sikerült összegyűjteniük, három héttel a zárás előtt pedig már meghaladta a 6,3 millió dollárt (1,8 milliárd forint) a felajánlott összeg, a támogatók száma pedig közelít a 15 ezerhez.
Új finanszírozási forma
De mit is takar ez a „tömeg” és a „támogatás” szavak angol megfelelőiből alkotott „crowdfunding” kifejezés? Egy viszonylag új finanszírozási formáról van szó, amelynek lényege, hogy nem egy vállalat, bank, állam, alapítvány vagy ehhez hasonló szervezet garantálja az anyagi forrást, hanem magánszemélyek „dobják össze” a pénzt egy általuk jónak vélt ügy, találmány, innováció támogatására. A feltaláló így tőkéhez jut tervei megvalósításához, a támogatók pedig ezért általában kapnak valamit cserébe, néha csak egy jelképes dolgot, de gyakran a majdan legyártott termékből részesülnek. Ebben a konkrét esetben is leginkább ez utóbbi történik: különböző számú Flow-keretet tartalmazó csomagokra vagy akár teljes Flow- kaptárra lehet jelentkezni, de tetszés szerinti összegekkel „önzetlenül” is lehet támogatni a találmány megvalósulását.
Óvatos vélemények
A „csapolós kaptár” tehát jött, látott és győzött. Pedig a jelenlegi árakat egyáltalán nem lehet alacsonynak nevezni. Egy teljes szettet 600 dollárért (több mint 170 ezer forint) jegyeznek méhek nélkül, 6 db Flow-keret pedig a tartozékaival, de fiók nélkül 350 dollár (kb. 100 ezer forint). Ez utóbbi egy 8 keretes szabványos Langstroth-fiókban fér el, mert a Flow-keretek szélesebbek a hagyományosnál, a hizlalt lépekhez hasonlítanak. Az árak természetesen később csökkenhetnek, a mostani támogatásaikkal a vevők az innováció megvalósulását, a gyártás beindulását is segítik.
A harmadik generációs méhész, korábban szociális munkásként dolgozó apa és a siklóernyős pilóta, zenész és szörfös fia az őket valósággal megrohamozó újságíróknak elmondták, hogy miután létrehozták a céget, hamarosan kezdődik a gyártás Brisbane-ben. Szeretnék Ausztráliában tartani az előállítást, de a magas szállítási költségek miatt fontolgatják a külföldi terjeszkedés lehetőségét is. A találmány legnagyobb erényének azt tartják, hogy lehetővé teszi a méz elvételét a méhek zavarása nélkül és a hagyományos pergetés közben előforduló károk (pl. méhek összenyomása, rablás kialakulása) is elkerülhetők. Mivel nincs szükség fedelezésre, a mézet sem kell szűrni, nem kerül bele semmilyen szennyeződés, egyenesen az üvegbe tölthető, azonnal fogyasztható. Remélik, hogy a könnyebb kezelési lehetőség a hobbiméhészek számának emelkedését is jelenti majd, amely legalább részben ellensúlyozhatja a fejlett ipari országokban tapasztalható, már aggasztó méreteket öltő kaptárelhagyás jelenségéből adódó veszteségeket.
Miközben a nemzetközi sajtó és a méhészeti szakma nem szűkölködik az elismerő szavakkal az okos találmányról, megjelentek kritikus vagy legalábbis óvatosabb felhangot megütő vélemények is. A bioméhészek is üdvözlik a méhkímélő szemléletmód térhódítását, de egyben hangsúlyozzák, hogy az organikus gazdálkodás kerüli a műanyagok használatát és attól is tartanak, hogy a keretek kiemelése nélküli mézszüret hajlamosabbá teheti a méhtartókat – esetleg akaratukon kívül is – a családok kirablására. Más méhészek annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy mivel a „csapolós kaptár” kevesebb alkalmat teremt a méhcsalád és a méhész közötti kontaktusra, az esetleges hiányosságok, betegségek felismerése is nehezebbé válhat. Vagyis, ami az előnye, az egyben a hátránya is lehet. Ezt egyébként az ötletgazdák sem tagadják. A velük készített interjúkban és a termék leírásában is kifejtik, hogy bár a Flow-ke- retek jelentős innovációt jelentenek a méhészetben, a méhcsalád kezelése a mézelvétel kivételével ugyanaz, mint egyébként. Vagyis attól, hogy ez a technológia nem kötelezi a méhészt a keretek kiemelésére a mézkamrából, a fészeklépek rendszeres ellenőrzésére és a méhcsalád szakszerű kezelésére és ápolására még ugyanúgy szükség van.
Érdemes fejleszteni
Végezetül engedjenek meg a kedves olvasók néhány személyes megjegyzést a tudósítás végén. Úgy vélem, a Flow-kap- tár megjelenése bebizonyította, hogy a méhészetben is „van új a Nap alatt”, érdemes a fejlesztéseken, a továbblépés lehetőségein gondolkodni. Sosem gondoltam volna, hogy a pergetett, a préselt és a lépes méz fogalmán kívül egy negyediket, a „csapolt méz” elnevezést is meg fogom valaha ismerni. Még ha nem is lesz ebből a találmányból világot rengető ágazati forradalom (mert szerintem nem lesz), megtalálhatja a helyét a szakmában, biztosan lesznek olyan szegmensei a méhészkedésnek (főleg a méh- pusztulásokkal leginkább érintett, iparilag fejlett államokban), ahol igény lesz rá.
A mi hazai viszonyaink között nehezen tudom elképzelni jelentős térhódítását, ennek leginkább a (most még) magas ára és a nálunk nagy területen termesztett, gyorsan kristályosodó mézeket produkáló szántóföldi kultúrák (elsősorban a káposztarepce) szabhatnak gátat. Még az is kérdéses számomra, hogy a különböző ragasztó hajlammal rendelkező méhfajták esetén hogyan válik be az eszköz, hosszabb használat után nem teszik-e a méhek használhatatlanná a propoliszozással és a zugépítményekkel a mozgó alkatrészeket.
Hol lesz létjogosultsága?
Az ausztrál sikertörténetnek ugyanakkor van egy másik üzenete is. A Flow-kaptár gyártásáért indított kampány egyike lett a legeredményesebb „crowd- funding” akcióknak. Ezzel megmutatta, hogy nem csak ipari, informatikai termékekhez, ötletekhez lehet jelentős tőkét előteremteni az internetes közösségi finanszírozással, hanem mezőgazdasági innovációhoz is, ezen belül akár méhészeti találmányokhoz is össze lehet kovácsolni egy széles körű társadalmi támogatást. Ez biztatást adhat újabb amatőr kutatók és kísérletezők számára is.
Nem lehet tudni, az eddigi csaknem 15 ezer támogató közül mennyi a gyakorló méhészek és a laikus érdeklődők, szimpatizánsok aránya, de a feltalálók honlapjára érkezett kérdésekből és hozzászólásokból gyanítom, hogy ez utóbbiak száma nagyon magas lehet. Őket valószínűleg az az „illúzió” fogta meg ebben a kampányban, hogy az ötletes találmánnyal a háztáji méztermelés számukra is könnyen elérhetővé válik. Eközben bizonyára az a nemes cél is a szemük előtt lebegett, hogy néhány méhcsalád tartásával hozzájárulhatnak az ökológiai egyensúly fenntartásához, saját gazdaságból származó terméket fogyaszthatnak és méheik még a beporzással is hasznot hajtanak. Alacsony méhsűrűségű, kis méhegészség- ügyi kockázattal járó területeken ennek lehet létjogosultsága, ellenkező esetben azonban komoly problémák adódhatnak a kaptárbontástól egyébként ódzkodó méhtulajdonosok tömeges megjelenésével.
Pásztor Zoltán
