A 2007-es nagy méhpusztulást követően vált nyilvánvalóvá – a nem szakmabeli közvélemény számára is -, hogy „valami baj van a méhekkel”. A bajt nem valami rejtélyes és megfejthetetlen esemény okozta, hanem emberi tevékenységek sorozata. A méheknek alapvető szerepük van az emberiség életében, a méhek nem csak a méhészeké. Az ember azonban nem tanul a hibáiból, a méhek pusztulása azóta is tart. Nem olyan látványosan, de rendszeresen és minden évben visszatérően. A legnagyobb baj, ami a méheket érheti, már bekövetkezett, a méhlegelők területének és választékának kritikus mértékű csökkenése, egyúttal az elviselhetetlen mértékűre növekedett méhsűrűség. (…)
A méhek haszna mindannyiunké
Biztosan sokan láttak már vízbe esett darazsat, amint szinte ugyanazzal a mozdulattal ki is repült belőle. Ha egy méhecske vízbe pottyan, esélye sincs onnan kikerülni. Vergődik, kapálódzik, gyenge, törékeny teste nem rendelkezik a szabaduláshoz szükséges erővel. Amíg vadon élt, feltehetően megvolt a darázséhoz hasonló életereje, aztán a háziasítással folyamatosan lecsökkent. Ez ma már olyan mértékű, hogy a faj fennmaradásáért kell aggódnunk.
Forrás:
