Fontos kiemelni, hogy az ebben meghatározott kistermelői tevékenység élelmiszert előállító és értékesítő kategória, tehát élelmiszer-biztonsági szempontok szerint szabályozott tevékenység. Ezzel szemben (vagy inkább emellett) a mezőgazdasági őstermelő termelési és adózási kategória: olyan természetes személyt jelöl, aki saját mezőgazdasági termeléséből származó termékek értékesítéséből jut jövedelemhez, majd a rá vonatkozó szabályrendszer szerint adózik és fizeti járulékait is. Termékeit jellemzően az élelmiszeriparnak, vagy a kereskedelemnek adja el, ahol a további forgalmazás, esetleges feldolgozás az élelmiszer-ellenőrző hatóság által nyilvántartott vállalkozásnál történik, így a hatósági ellenőrzés biztosított.
Feldolgozatlan élelmiszer
A kistermelői Rendelet által definiált kistermelő saját maga termeli meg mezőgazdasági termékeit, ám ezeket, sőt akár a belőlük előállított élelmiszereket is kis mennyiségben, korlátozott területen közvetlenül a végső fogyasztónak (esetleg a kizárólag végső fogyasztót kiszolgáló kiskereskedelmi egységeknek) adja át. E műveletek hatósági ellenőrzése úgy biztosítható, hogy az említett tevékenységeket folytatni kívánó termelő, mint természetes személy, az élelmiszerellenőrző hatóságnál regisztráltatja magát, és így – a termékek jellegétől függően – a regisztrációt végző hatóság ellenőrzi a termelés helyét és feltételrendszerét. A regisztrált kistermelő egyébként lehet mezőgazdasági őstermelő vagy egyéni vállalkozó, eldöntve, hogy melyik a számára előnyösebb adózási forma; ez az élelmiszer-biztonság szempontjából mindegy. Jogi személyiséggel rendelkező cég, szervezet, egyesület vagy önkormányzat azonban nem regisztrálható kistermelőként.
Az alapfogalmak tisztázása után vizsgáljuk meg, milyen előírások és korlátozások vonatkoznak a méz termelésére és értékesítésére.
Az Európai Unió élelmiszerjogi szabályozása szerint a méz alaptermék, feldolgozatlan élelmiszer. Feldolgozásnak csak az a tevékenység számít, ami az eredeti terméket lényegesen megváltoztatja. Ezért tehát a méz, a mézkeverék, a magvakkal, gyümölcsökkel vagy más növényi részekkel elegyített méz egyaránt feldolgozatlan élelmiszer. Meg kell azonban jegyezni, hogy mézzel készült ételek, sütemények, bonbonok nem tekinthetők kistermelői élelmiszernek akkor sem, ha hozzájuk a mézet a gyártó saját maga termeli meg. A kistermelői élelmiszert ugyanis olyan, saját termelésű alapanyagból kell előállítani, mely annak meghatározó jellegét és tömegét adja; nem elegendő a saját termelésű alapanyagot csupán ízesítésként hozzáadni.
A kistermelői Rendelet 4. § (1) bekezdése szerint a kistermelő mézet, méhészeti termékeket saját gazdaságának helyén, Magyarország területén működő valamennyi piacon, vásáron, rendezvényen és engedélyezett ideiglenes árusítóhelyen a végső fogyasztónak, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva, Magyarország területén legfeljebb 40 km távolságra lévő, kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítménynek értékesíthet. Régión belüli a kistermelő gazdaságának helye szerinti megyében lévő, valamint budapesti létesítmény. Tehát területi korlátozás csak a kereskedelmi és vendéglátó létesítményekbe értékesített méznél van („régión belüli”), a közvetlen piaci, vásári, rendezvényi mézárusítás Magyarország teljes területén folytatható a méhész kistermelő által. Az értékesítés helyének a méz csomagolásában és jelölésében van meghatározó jelentősége, mint majd látjuk.
Jelőlési kötelezettség
A kistermelői Rendelet szerint regisztrált mézelőállító kistermelő meg kell hogy feleljen néhány alapvető követelménynek. Így például méhállományának legyen ENAR-tenyészetkódja és vegyen részt a kötelező mentesítési programokban, vagyis az őszi monitoring-vizsgálatokon; a méz kinyeréséhez, tárolásához, illetve kiszereléséhez álljon rendelkezésre legalább egy, csakis erre szolgáló helyiség; e helyiség feleljen meg az élelmiszer-biztonsági alapkövetelményeknek, melyeket a kistermelői Rendelet 4. számú melléklete foglal össze; legyen biztosítható a termékek azonosítása, nyomonkövetése. Ezen követelményeken túl az értékesítés helyétől függően kell gondoskodni a kiszerelésről (csomagolásról) és a jelölésről. A további részletezés előtt meg kell vizsgálnunk, mi a csomagolás!
Az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet meghatározásában „egyedi csomagolás”: az élelmiszerek olyan csomagolóanyagba vagy tárolótartályba történő behelyezése, amely közvetlenül érintkezik a szóban forgó élelmiszerrel, valamint maga az egyedi csomagoláshoz használt anyag vagy tárolótartály. „Gyűjtőcsomagolás”: egy vagy több egyedi csomagolással ellátott élelmiszer második tárolótartályba történő ehelyezése, valamint maga az utóbbi tárolótartály.
Alapszabály: kistermelő nem köteles az élelmiszert csomagol-tan értékesíteni sem közvetlenül a végső fogyasztónak, sem kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítménynek. Ám ha csomagoltan értékesít – s a méz esetében igen nehéz lenne csomago-latlanul értékesíteni -, minden jelölési előírást be kell tartania! A jelölési kötelezettségeket a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet, valamint a Magyar Élelmiszerkönyv 1-32001/110 sz. Méz c. előírása tartalmazza. Előbbi szerint végső fogyasztóknak vagy vendéglátásnak, illetve közétkeztetésnek szánt mézek esetében a kötelező jelölési elemek: megnevezés, nettó mennyiség, minőségmegőrzési idő, tárolási feltétel, a jelölésért felelős vállalkozás (gyártó vagy forgalmazó) neve, címe; származási ország. Az egyébként kötelezően előírt – de csak 2016. év végétől kötelezően alkalmazandó – tápértékjelölés alól kivétel a méz, mint egyetlen összetevőből álló feldolgozatlan termék. Sőt, nem kötelező a tápértékjelölés a kistermelői Rendelet hatálya alá tartozó élelmiszerek, tehát pl. mézbe kevert kandírozott gyümölcsök esetében sem.
Általános követelmények
Az előző általános követelményeket a kistermelői Rendelet a csomagolt, illetve csomagolatlan élelmiszerek alapján, valamint az értékesítés helye szerint pontosítja:
1. Ha a kistermelő az általa előállított élelmiszert csomagoltan értékesíti a kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítménynek, az élelmiszerekjelöléséről szóló rendeletben meghatározott jelölést alkalmaznia kell. A csomagoláson fel kell tüntetni a „kistermelői”, vagy méz esetében a „termelői” jelzőt a termék megnevezése előtt. Csomagolatlan élelmiszernek – beleértve az alapterméket is – kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítmény részére történő értékesítése esetén a kiskereskedelmi létesítménynek az árusítás helyén fel kell tüntetni a kistermelő nevét és a termék nevét. A termék megnevezése előtt fel kell tüntetni a „kistermelői”, vagy méz esetében a „termelői” jelzőt. A kistermelő dokumentált módon köteles tájékoztatni a kereskedőt és a vendéglátót az élelmiszer fogyaszthatósági vagy a minőségmegőrzési időtartamáról, valamint a szükséges tárolási hőmérsékletről.
2. Ha a kistermelő az általa előállított élelmiszert csomagoltan értékesíti a gazdaság helyén, piacon, vásáron, rendezvényen, engedélyezett ideiglenes árusítóhelyen, valamint házhozszállítással, a csomagoláson fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét vagy a gazdaság helyének címét, a termék nevét, a fogyaszthatósági vagy a minőségmegőrzési időtartamát és fogyaszthatósági időtartammal rendelkező élelmiszerek esetében a tárolási hőmérsékletet. Fel kell tüntetni a termék tömegét is, kivéve, ha a csomagolt terméket a kistermelő a vevő jelenlétében méri le. Csomagolatlan élelmiszer ilyen módokon történő értékesítése esetén a kihelyezett termék előtt a kistermelő nevét, címét vagy a gazdaság helyének címét, valamint a termék nevét kell feltüntetni.
Megjegyzendő, hogy a gazdaság címe az, ahol a kiszerelés, tárolás, de akár az állattartás is történik; ez nem feltétlenül azonos a lakóhellyel, ám valamelyik címet mindenképpen fel kell tüntetni! Fontos még, hogy méz esetében -mivel nem tartozik a mikrobioló-giailag kockázatos, gyorsan romló élelmiszerek közé – sohasem a fogyaszthatósági, hanem mindig a minőségmegőrzési időt kell feltüntetni!
Minőségmegőrzési idő
Láthatjuk, hogy az értékesítés kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítménybe is történhet csomagolatlanul, de ez méznél lényegében megoldhatatlan. Ellenben nagyon is ajánlott a valamely záróelemmel, pl. zárszalaggal ellátott csomagolás alkalmazása, hiszen az nem manipulálható a kistermelő távollétében, így az ilyen csomagolás a kistermelő saját „biztonságát” szolgálja, élelmiszere minőségét szavatolja.
Összefoglalva tehát, csomagolt méz esetében a kötelező feliratok:
– a „Termelői” jelző, utána a méz megnevezése (pl.: Termelői vegyes virágméz),
– a nettó tömeg (grammban vagy kilogrammban kifejezve; nem kell, ha a vevő jelenlétében mérik le),
– a minőségmegőrzés ideje („minőségét megőrzi:” szöveg után nap-hónap-év sorrendben, pl. 14.12.2015.),
– az ehhez szükséges tárolási feltételek (pl.: „Tárolás napfénytől védve, szobahőmérsékleten”),
– a termelő neve és címe (akár lakcíme, akár gazdaságának címe),
– a származási ország, mely kistermelő esetében kizárólag Magyarország lehet. (Országhatár mentén a méhek gyűjthetnek más országból is, de a termelés, a pergetés, csomagolás helye akkor is Magyarország!)
A minőségmegőrzési időt mindig az előállító határozza meg, célszerűen az előállítás (méznél a kiszerelés/csomagolás) napjától számítva. Termelői mézek esetében erre irányuló eltarthatósági vizsgálat nélkül is elfogadható az egy-két év időtartam, noha az esetleges kristályosodást egyesek a minőség megváltozásának tekinthetik, tehát erre hajlamos mézeknél ajánlatos rövidebb időt szabni.
A tárolási feltételek leírása nem kötelező a kizárólag piaci, vásári, rendezvényi, vagy házhoz szállítással történő értékesítésnél. Ám ha egyszer – csak egyetlenegyszer – boltba vagy vendéglátásba kerül az ilyen feliratú méz, azonnal kifogásolható lesz a tárolási körülmények feltüntetésének hiánya. Célszerű olyan címkét szerkeszteni, mely bármelyik értékesítési területen kifogástalan!
A méz egyetlen összetevőből álló élelmiszer (a benne lévő virágpor is természetes alkotóelemnek számít), tehát az összetevők felsorolása nem szükséges. Azonban termésekkel, gyümölcsökkel kevert mézeknél/ mézes csemegéknél már fel kell tüntetni az összetevőket, mennyiségük szerinti csökkenő sorrendben (például így: „Összetevők: akácméz, aszalt körte, kandírozott kivi, dióbél, szárított kakukkfű”). Az összetevők felsorolása a megnevezést követi a címkén.
Egyéb méhészeti termékek
Végül néhány gondolat az egyéb méhészeti termékekről. Virágpor, propolisz a kistermelő által ugyanúgy értékesíthető, mint a méz. Ügyelni kell azonban a mennyiségi korlátozásra: a kistermelői rendelet meghatározása szerint az éves értékesíthető mennyiség méz és méhészeti termékek esetén összesen 5000 kg. Nyilván nem mérhető a mézhez az egyéb termékek évi mennyisége, mégis figyelembe kell venni azokat is. A termékek címkéjén élettani vagy gyógyító hatást feltüntetni tilos, hacsak erre irányuló szigorú vizsgálatok azt nem bizonyítják (kistermelői élelmiszer esetében ez úgyszólván megfizethetetlen). Propolisz-tinktúra előállítása, tárolása és forgalmazása a termék magas alkoholtartalma miatt jövedéki engedélyhez kötött, ám kistermelőknél ennek megszerzése gyakorlatilag nem lehetséges, nem is ajánlott. Mézzel készült egyéb élelmiszerekről, vendéglátó termékekről már volt szó fentebb, ám egy gondolatot megérdemel a falusi vendégasztal-szolgáltatás: a kistermelői Rendelet meghatározásában „falusi vendégasztal: falusias, tanyasias vagy vidéki környezetben a házi élelmiszerekhez és gasztronómiai hagyományokhoz kapcsolódó tevékenységek bemutatása, és az elkészített élelmiszerek felkínálása helyben fogyasztásra a gazdaság helyén”. Ennek keretében előállíthatók olyan házi, hagyományos ételek, melyekhez saját termelésű mézét (és más termékeit) a falusi vendégasztal-szolgáltatást nyújtó kistermelő felhasználja.
Dr. Sidó Zoltán
