A méheknek a láthatatlan vírusoktól a hatalmas medvékig nagyon sok, a méhcsalád pusztulását is okozó ellensége van. A méhek azonban megtalálták ennek az ellenséges természeti környezetnek az ellenszerét: a gyorsütemû szaporodás képességét. Így az elpusztult családokat pótolja a következõ év szaporulata, ezáltal idõvel helyreáll a méhcsaládok száma és a méhlegelõ eltartó képessége közötti egyensúlyi állapot. Problémáink forrásai Évezredeken keresztül, a méhész megjelenésével sem történt ebben érdemi változás, hiszen a méhész a tél munkáját végezte el õsszel: a felesleges méhcsaládokat méznyerés céljából elpusztította, még mielõtt az a mézkészletét felélte volna. Az évek minõségében akkor is voltak szélsõséges ingadozások, így kiugró méhpusztulások is. Azonban amit az egyik év rontott, azt a másik év helyrehozta, így a természet rendjéhez igazodó méhészkedési gyakorlatán a méhésznek nem kellett változtatnia. A kaptáros méhészkedés megjelenésével a méhek kezelését egyre inkább a természettõl elszakadó, jövedelemoptimalizáló méhészkedés jellemzi, amelynek az általam a legfontosabbnak tartott elemei közül az alábbiakat emelem ki: – a rajzás (szaporítás) meggátlása, – a méhcsaládok erõsségének mesterséges fenntartása, – fokozott gyógyszer és tápszer használata, – hordástalan idõszakokban cukoretetés alkalmazása. Végsõ soron a jövedelmezõség érdekében olyan mesterséges környezetet alakítottunk ki méheink számára (amit tetéznek a méhekre is káros környezeti ártalmak), amelyek visszahatásukban egyre több probléma forrásai, így munkánk egyre nagyobb hányadát a saját magunk által elõidézett problémák megoldása köti le. (…)A gyorsított szaporítás rajosításos eljárása
Írásom azoknak szól, akik állományuk összeomlását figyelmeztetésként élik meg: mindig a természeté az utolsó szó! Így ideje a mesterkélt, profitorientált megoldásainkat a természet rendjéhez igazítani!
A méheknek a láthatatlan vírusoktól a hatalmas medvékig nagyon sok, a méhcsalád pusztulását is okozó ellensége van. A méhek azonban megtalálták ennek az ellenséges természeti környezetnek az ellenszerét: a gyorsütemû szaporodás képességét. Így az elpusztult családokat pótolja a következõ év szaporulata, ezáltal idõvel helyreáll a méhcsaládok száma és a méhlegelõ eltartó képessége közötti egyensúlyi állapot. Problémáink forrásai Évezredeken keresztül, a méhész megjelenésével sem történt ebben érdemi változás, hiszen a méhész a tél munkáját végezte el õsszel: a felesleges méhcsaládokat méznyerés céljából elpusztította, még mielõtt az a mézkészletét felélte volna. Az évek minõségében akkor is voltak szélsõséges ingadozások, így kiugró méhpusztulások is. Azonban amit az egyik év rontott, azt a másik év helyrehozta, így a természet rendjéhez igazodó méhészkedési gyakorlatán a méhésznek nem kellett változtatnia. A kaptáros méhészkedés megjelenésével a méhek kezelését egyre inkább a természettõl elszakadó, jövedelemoptimalizáló méhészkedés jellemzi, amelynek az általam a legfontosabbnak tartott elemei közül az alábbiakat emelem ki: – a rajzás (szaporítás) meggátlása, – a méhcsaládok erõsségének mesterséges fenntartása, – fokozott gyógyszer és tápszer használata, – hordástalan idõszakokban cukoretetés alkalmazása. Végsõ soron a jövedelmezõség érdekében olyan mesterséges környezetet alakítottunk ki méheink számára (amit tetéznek a méhekre is káros környezeti ártalmak), amelyek visszahatásukban egyre több probléma forrásai, így munkánk egyre nagyobb hányadát a saját magunk által elõidézett problémák megoldása köti le. (…)Forrás:
