Megint mögöttünk van egy gyenge év, melynek elemzésekor sokféle gondolat kavarog az elmémben. Hogyan tovább, méhészek? Véleményem szerint, aki csak a méztermelés bevételéből akar megélni, valószínűleg csalódik, mivel évről évre valami különös, szélsőséges furcsaságokat produkál az időjárás. Elfelejthetjük a régi idők kiegyensúlyozottabb időjárását, és a vele járó megbízhatóbb mézelést. Úgy látom, a főhordást adó akácmézre – mely a legnagyobb bevételi forrásunk – 4-5 évente számíthatunk. Ennek oka a klímaváltozás, és nem utolsó sorban az új méhbetegségek. Sajnos ebben a küzdelemben a méhészek jelentős része alul marad, és ez a méhcsaládok életének megszűnését eredményezi.
A gyenge méztermelés, a sikertelenség belefáradáshoz, feladáshoz vezet. Ez év tavaszán is nagymértékű méhpusztulások várhatóak, mert sok méhész nem ismerte fel, vagy nem vette komolyan, hogy 2014-ben többszöröse volt az atkalétszám a családokban, mint más átlagos években. Ez azért volt, mert 2013 végén szinte nem volt szünet a fiasításban, így az utolsó védekezéskor sem tudtuk családonként 10 alá vinni az atkák számát. Majd a 2014. évben akácmézhordáskor nem történt meg a fiasítás kiszorítása, így az atkaszaporulat az idő lassú haladásával nagymértékben hatványozódott. Sokkal többet kellett védekezni és nagyon ésszerűen, meggondoltan kellett cselekedni, hogy az atka elleni háborúban győztesek maradjunk. A 1/2 NB kaptár szerkezeti felépítését tekintve nagyon alkalmas nagyüzemi méhészkedésre, a jelentős szaporítás viszonylag könnyen elérhető benne, minden méhészeti trükközést el lehet végezni vele. Így nagyon alkalmas anyaneveléshez, lépesméz-termeléshez, szaporításhoz és a mézeltetés több módját is könnyedén elvégezhetjük. Ha valaki a rakodókaptár mellett dönt, nagyon fontos, hogy egyenlőlépes legyen. Ha nem így van, akkor a kaptár elveszíti csereszabatosságát, korlátolt lesz a különféle trükközésekben, megnövekszik a ráfordított munkaigény. Ebben a szakmában 10 év kell, hogy valaki kiigazodjon a méhek világában és helyes döntéseket hozzon. A mai időkben minden év más és más, furcsábbnál-furcsább időjárás zavarja a méhek életét, amely nyomot hagy maga után a méhcsaládok fejlődésében.
A méhészetben az a feladatunk, hogy a teleléshez szükséges nyugalmat biztosítsuk, a méhészetet ne zavarják háziállatok, vadállatok és az itt telelő madarak. A kaptárokat úgy kell beszintezni, hogy csak előre lejtsenek 1-2%-ot, ha bárhová lejt, pl.: az egyik sarkára, akkor nagyon sok téli csapadék ide folyik, és sok kárt okozhat a kaptár faszerkezetében.
Január olyan téli hónap, amely a műhelymunkákra korlátozódik. Számunkra a legnagyobb feladat a több ezer keret összeállítása, fúrása, drótozása és nem utolsó sorban a műlépezés úgy, hogy ezek a keretek az üres fiókokba kerüljenek. Itt várják meg a tavaszt, amikor egy-egy kezelés során bekerülnek a családokhoz. Méhészetünkben egy család minimum 20 1/2 NB keretet kap kiépítésre. Ezt a tömérdek kerethegyet természetesen nem egyenként kapcsozom össze. A képen látható keretszegező sablonban 10 db 1/2 NB keret fér el, melyet expanderrel összehúzok és fordíthatósága révén minden oldalról levegővel működő pisztollyal megkapcsozom. Azt tapasztaltam, hogy a levegővel való kapcsozás gyorsabb, mint a szegezés, de a kapocsnak nincs elég erős tartása, jobban kicsúszik a keretből a fejléc (pl. ha kezelem a családot), ezért a fejlécbe oldalról is ütök egy kapcsot és így masszívabb, erősebb lesz (nem csúszik ki a fejléc).
Egy keret összetűzésekor 8 db 30-40 mm hosszú kapcsot használok. Jobban szeretem a hársfából készült jó minőségű keretet, mert nem hasad, szívós, erre a célra ez a legmegfelelőbb. Ennek az eszköznek az önköltségi ára mindössze 25 ezer Ft körül van, amely hihetetlenül meggyorsítja a keretek rögzítését. A keretek ki-fúrását drótozás előtt sorozatfúróval végzem, 2 mm-es fúróval. Az előző években kifúrt kereteket viszont csak egyesével tudom kifúrni, mert megcsúszik a sorozatfúró és eltöri a fúrókat. Ennél úgy oldom meg, hogy vagy állványfúróval, vagy a kézi fúrót lerögzítve az asztalhoz, pontosan beállítom a fúrt lécekhez és kézzel méretre nyomom.
A keretek drótozását 4-4,5 mm-es felcsévélt dróttal végzem. Nekem a vízszintes 4 szálas drótozás jobban tetszik, mert ez az alsó lécet nem hajlítja be, a felső lécen nincs drót, így az nem sérülhet meg. Ugyanúgy szilárdan rögzül benne a lép és elbírja a méz terhelését is. A kereteket és a kaptárokat asztalossal készíttetem el, mert azt gondolom, mindenki a saját szakmájában a legjártasabb. Hozzátartozik, hogy időnként érdemes megnézni, ellenőrizni az asztalosmunkát, hogy méhészeti-szakmai szempontból minden tekintetben megfelelő legyen a kaptár.
A téli hónapokban szoktam beszerezni az új támogatott eszközöket. Aki a méhészetét nem fejleszti, nem gépesíti, nem költ rá anyagiakban, annak hosszú távon nem lesz életképes a vállalkozása. Ezt nagyon fontosnak tartom, mivel napjaink technológiája olyan új lehetőségeket biztosít, amit mindenképpen ki kell használni. A szakmai előadásokon is olyan új lehetőségeket keresnek az előadók, melyek segítségével meg tudunk küzdeni a globalizáció és a betegségek okozta új és újabb problémákkal.
Cikkeimmel szeretnék olyan szakmai segítséget és tanácsot nyújtani méhésztársaimnak, mellyel a mai idők adta problémákat meg lehet oldani és egyben átvészelni. Leginkább ezt az átvészelést a gyorsan jött helyzetekre a rögtönzéses, jó döntésekkel lehet megoldani.
Hizsnyai Pál
