A napraforgó virágzás végével egészen biztosan elkezdődik a téli felkészülés időszaka, bár a nagy létszámú telelőnépességet ebben az időszakban már csak akkor biztosítja az anya, ha korábban is népes volt a család. Ez volt a feltétele a napraforgó virágzás kihasználásának is, így aki jó állománnyal sok mézet termelt, jó eséllyel viheti telelőbe méhcsaládjait. Ahogy az öreg méhészek mondják, a második napraforgó „nyövi” a méheket. Amellett, hogy így próbálom fiatalítani magam, elmondhatom, hogy tíz évnél hosszabb ideje járok második napraforgóra. A saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy az első napraforgón kiszorított anya nem tud annyi fiasí-tást lerakni, hogy az intenzív munkában elpusztult egyedek tömegét a kelő fiasítás teljeskö-rűen pótolja. A második hordási hullámban a már idős kijáró méhek elhullanak, a kevés kelő népesség nem tudja pótolni az elveszett méhtömeget.
A család a második napraforgón két-három léputcával is megvékonyodik. Emiatt sokan nem vándorolnak második napraforgóra, mondván, így megőrzik a család magasabb létszámát, biztosabb telelést, jó tavaszi állományt kapnak. Igazuk van. Magam nem ezt az utat járom.
Talán az utóbbi évek rossz akácterméseinek ismeretében könnyebben belátható az álláspontom megalapozottsága: jobb egy idei plusz napraforgó, mint egy jövő évi kockázatos akáctermés. „Ugyibár” az akácfa még sokszor kint alszik… Mint már korábban is írtam, semmi nincs ingyen. A dupla munkában családjaink leromlanak. Mit tehetünk? Egyik megoldás, hogy a kisebb népességű családokat teleljük be. Könnyű tél után, jó tavaszon a méhek sokat tudnak pótolni. Hullámzó téli időjárás után, szeszélyes tavaszon viszont sok-sok munkát igényel a gyenge családok felfejlesztése. A másik megoldás a felnépesítés. A tartalékcsaládok népéből két-két keret fedett fiast az eldolgozott családhoz adva, a népesség helyreáll. Népszerű dolog elmondani, hogy nem kell összerakni, erős családokat kell nevelni.
Dupla munka mellett, aki azt állítja, hogy teljes értékű családjai maradnak, az vagy nem mond igazat, vagy valamit eltitkol. Ez a cikksorozat évtizedek óta szolgálja a bővebb tájékoztatást. Nincs helye benne titkolózásnak, mellébeszélésnek. Az időben előállított tartalékcsaládok, a nyáron megtűrt öreg, termelésre már alkalmatlan anyák fiasítását felhasználva állományunkat jó kondícióban készíthetjük fel a télre. Az augusztusban elvégzett munka meghozza
gyümölcsét a tavaszi hónapokban. Ekkor még kicserélhetjük az öreg, sérült, vagy valamilyen ok miatt csökkent értékűnek ítélt anyákat. Augusztus-szeptemberben nagyon könnyű anyásí-tani, az anyátlanított családok hálálkodva fogadják a beadott petéző anyát, az előző elvétele után akár negyedórával.
Anyanevelő méhésztársam elmondta, vásárlója ijedten kérdezte, amikor az anya a zárkában énekelni kezdett, talán még szűz? Kérésének eleget téve leírom, nem kell megijedni, a párzott, petéző anya még egy ideig tud énekelni, és repülni is. Ezt vegyük figyelembe, amikor kiengedjük a kísérő méheket.
Itt szükséges röviden beszélni a rablásról. Az anyátlan család védtelenné válik. A méhek megérzik a gyengébb védekezőképességet és megrohanják, kirabolják, leölik a gyengébb, védekezésre képtelen családokat. A vadállatok között ez biztosítja a természetes szelekciót, azt, hogy mindig a legerősebb maradjon életben. Az európai méhek zöme azonban kaptárban él, emberek kezelik, óvják (jól-rosszul), érdekeinket a rablás nem szolgálja. Ne hagyjuk anyátlanul családjainkat ebben az időszakban egyetlen napig sem.
Augusztus elején még bővebben petéznek az anyák, bár már korántsem a júniusi mértékben. Az utolsó pergetés után kihasználhatjuk a család lendületét, különösen, ha nem vártuk meg a hordás legvégét. A pergetett lépek visszaadásakor a fias kereteket koncentráljuk, megtűzdelve fiasításra alkalmas lépekkel, melegépítményes rendszerekben a kijáróhoz közel, kétcsaládos kaptárakban a választódeszka mellé. Az anya hordás alatt bepetézi az üres lépeket, a kipergetett mézkoszorúk helyét. Néhány nap után ellenőrizzük, az esetleg mézzel behordott lépeket vegyük ki a fészekből, ezek akadályozzák a petézést, ebben az időszakban az anya könnyen megáll. Ugyanezért ne hagyjunk a fészekben szűzlépeket.
Rakodórendszereknél vegyük el a fölösleges méztéri keretsorokat, fiókokat, pergessük ki a konténerek fészkének 40-60%-át, szükség szerint. Itt is fiasí-tással hálálja meg az anya a munkánkat.
Pergetés után minden rendszerben szűkítsük a kijárókat, csukjuk be a szellőzőket, a rostaszövetekre helyezzünk takarót.
A termelési időszak befejeztével három fontos feladatunk van. Egyik az élelempótlás. Ez egyrészt a téli eleséget biztosítja, másrészt fenntartja az anyák pe-tézési lendületét. Sokszor, sok helyen leírták, a téli élelem felét augusztusban, másik felét szeptember 20-ig be kell etetni. Mindig vitát vált ki, cukron, vagy mézen teleltessünk? Mindenesetre célszerű az utolsó pergetéskor a fias lépek mézkoszorúját meghagyni, amellett a mézes lépeket kipergetni. Az öreg méhész szerint, ha a felvásárlási ár a cukor árának háromszorosa, akkor a mézet el kell venni. Ma ez teljesül, de azért leírom, 10 éve 600 Ft volt a felvásárlási ár, 160 Ft a cukor ára. Ma 800 Ft-ot kínálnak a felvásárlók a virágméz kilójáért, a cukor pedig 200 Ft.
A hónap első felében még nem szükséges nagy adagokat feletetni, hadd legyen helye az anyának petézni, a fiasítás fenntartása a második feladatunk. Ne feledjük, az augusztusi fiasítás adja az áttelelő méhek 80%-át. Augusztus 20-a után már nemigen tudjuk az anyát befolyásolni. 25 évi méhészkedésem alatt egyetlen évben volt szeptember elején 9-10 keret táblás fiasítás az akkori 70 családos állományom 90%-ában.
A fiasítás fenntartása mellett a harmadik fontos feladatunk az atka elleni védekezés. Ebben az időszakban kontakt hatású szerrel, tartós hordozón célszerű védekezni. Ezzel a módszerrel, ha megfelelő töménységű szert használunk, nem kell tartani attól, hogy halottak napjára kiürül a kaptár. Ellenőrizni kell az atkahullást, amíg 2 atkánál több hullik egy hét alatt, védekezni kell. A környékünkön lakó párcsaládos méhészeket lássuk el a szükségletüknek megfelelő mennyiségű csíkkal, ingyen. Önvédelem!
Mire az olvasó kézbe veszi a lapot, már túl vagyunk a jászberényi mézvásáron. Egy picit szeretnék korteskedni mellette. Legalább húsz éve mindig elmegyek. Több mint háromezer látogatója van évente. Szezon után (néha közben) ez az első pihenőnapom.
Sápi László
