0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Emlékeztető

Eltelt újra egy év. Szinte még most kaptam a felkérést a cikksorozat megírására, és tessék, már az utolsó gondolatáramlatot vetem papírra. A könnyen vállalt megbízás nehéz feladattá vált, hisz egy olyan évben kellett emlékeztetőt írni, amelyben semmi sem történt a megszokott módon, szinte alig volt olyan időszak, amikor a szokások alapján, rutinból lehetett dolgozni, annál többször kellett improvizálni.

Normális években az akác hozta a bevételek 60-70%-át. Az akácméz kiesésével csak a napraforgóméz marad biztosnak tűnő bevételnek. Költségeink számbavételével a napraforgóméz csak a kiadásainkat fedezi. Lehet, hogy eljött a hét szűk esztendő. Ha jövőre is rossz akácunk lenne, már a nagyobb felén túl lennénk. Ha még ennél is rosszabb lenne a helyzetünk, be kell rendezkedni arra, hogy csak a napraforgó hoz biztos bevételt, az akác, ha néhány évente sikerül, ajándéknak tekinthetjük.
Az állóméhészetek költséghányada a legalacsonyabb, itt nincs nagy kockázat, akár az évi egyszeri pergetés is hozhat hasznot. A legtöbbet a nagy állományú, intenzív vándorméhészetek veszíthetik. Nagy önköltséggel, magas bevételekre számítva dolgoznak, ha az akác kimarad, könnyen veszteségbe fordulhat a gazdálkodás. Mit tehetünk? Szerintem csak a szállítási költségekkel tudunk spórolni, a füstölőt és a leseprő kefét meg kell venni. Legolcsóbban a támogatással vásárolt kéttengelyes utánfutóval tudunk elszállítani kb. 50 családot saját kisteherautónkkal, egy segítő rakodóval. A másik változat a nagy kapacitású szállítójármű, akár saját, akár bérfuvaros. Itt arra kell törekedni, minél nagyobb kaptárállományt mozgassunk egyszerre. Mi egyik évről a másikra csak reménykedni tudunk, hiszen a korábbi sikeres években elért mellékjövedelmünket belekalkuláltuk az anyagi lehetőségeinkbe. És akkor még nem beszéltem a főállású méhészek helyzetéről, akik csak ebből élnek.
Ha elfogadjuk az elfogadhatatlant és beletörődünk az akácméz nélküli méhészkedésbe, a napraforgót a legnagyobb mértékben ki kell használnunk. Ehhez a tavaszi állományt jó kondícióban kell tartani, valamint erős szaporítással az állományt növelni szükséges. Tartalék kaptárainkat mind tele kell szaporítani, a fiasí-tást fel kell duzzasztani, ha nincs hordás, etetéssel. Tavaszi állományunkat gondos munkával jó állományban 50%-kal is meg tudjuk növelni, úgy, hogy azok termelő családokká fejlődjenek a napraforgó-virágzás kezdetére. Persze ennél többet is lehet szaporítani, egyik méhésztársam egy káresemény után háromszorosra duzzasztotta maradék családjainak számát, neki viszont kéznél voltak a kiépített lépek. Kis méhészetben is elérhető ilyen gyarapítás. Én az üzemelő méhészetre gondolok, ahol tartalék lépjeinket eddigre felhasználtuk. Az időszakban folyamatosan figyeljük az anyákat, a fiasítást, készítsünk feljegyzéseket. A termelési időszak után a gyengébb, de addig megtűrt anyákat le kell cserélni.

A napraforgó virágzásáról nem szabad elkésni. A virágok a tányér külső szélén mézelnek jobban, aki három napot késik, keserves meglepetésben lehet része. Az élethez víz kell, a legtöbb növény nektárképződése csökken, ha nincs kellően beázva a talaj. Tapasztalataim szerint a napraforgó nem ilyen növény. Jó talajon, jó fajta kitűnően mézel szárazságban is. Ha nincs természetes vízfolyás, helyezzünk ki itatót és tartsunk benne mindig friss vizet. Gyűjtés közben az üres lépek betűzdelésével gerjeszthetjük a család hordási lendületét, a megtelt kaptárakból kivett mézes lépeket a szaporulathoz berakva a kiscsaládok népességét ki tudjuk egyenlíteni. Ügyeljünk, hogy az anyák a törzscsaládnál maradjanak. Napraforgón a méhek szépen építenek, nem rontják el a lépeket, használjuk ki, a szűzlépek majd jól jönnek a következő tavaszon. A hordás kezdetétől általában három hétre pergethetünk, jó hordásnál ez néhány napot rövidülhet. Ne pergessünk túl korán! A híg méz megerjedhet, a hordásba belepergetve éves munkánk eredményét tehetjük tönkre. Lehetőség szerint vándoroljunk második napraforgóra. Ezzel növelhetjük bevételeinket, ne várjuk a jövő évi akácot, az még messze van és mint tudjuk, bizonytalan. Ilyenkor, nyár vége felé már előfordulhat rablás, pergetés közben zárható kerethordó ládákkal dolgozzunk, természetesen sátorban. Rakodókaptáras méhészetekben szöktetéssel, a mézes fiókok pergetőházba szállításával a rablásveszély kiküszöbölhető. Nyitott fias kereteket ilyenkor már ne pergessünk, vigyázzunk a fiasításra. A pergetések befejeztével a méhek még be tudnak gyűjteni valamennyi nektárt és sok-sok virágport. Bár a napraforgó virágpora nem a legjobb a méheknek, azzal kell beérniük, ami van. Ha van a közelünkben vadvirágos terület, ezekről többféle kései virágport gyűjthetnek méheink.

A termelési időszak után haladéktalanul kezdjük el az atka elleni védekezést. A sokféle szer között még mindig az amitráz a legbiztosabb fegyver ebben az időszakban. Minden évben lehet hallani nagyobb állományok atka és az általuk hordozott vírusok okozta őszi pusztulásáról. Saját, jól bevált receptemet ezért adom közre, még idejében. Bármely papírüzletben kapható íves félfamentes csomagolópapír. Ezt felvágom 3 cm széles, 50 cm hosszú csíkokra, majd 100 db csíkból tekercset készítek. Egy nagyszájú befőttesüvegbe 0,9 deciliter étolajat öntök, ebbe orvosi fecskendővel 35 ml 12,5%-os töménységű (Tak-Tic) frissen vásárolt amitrázt adagolok, majd összerázom. Ebbe a keverékbe helyezem a papírtekercset, kb. egy perc múlva gumikesztyűben megfordítom. Általában késő este készítem el, másnap reggel megyek berakni. A kaptárak tetejére egy tálcába kb. 10 db-ot kihelyezek, ezek, amíg dolgozom, szikkadnak, az el-használtakat folyamatosan pótlom. A csíkokat a kijáró közelébe teszem, a lépeken áthajtva, a melegépítményes kaptárakban az első és a harmadik léputcába, hidegépítményesben szintén egy léputca kihagyással. A szer idegméreg, vegyük komolyan! Gumikesztyűben és légzésvédő álarcban végezzük a munkát. Hetenként új csíkot rakok be, az előzőt addigra rendszerint lerágják a méhek. Három héten át védekezem. Figyelemreméltó, hogy mennyire utálják a méhek a vegyszert, melegépítményes kaptárjaimban többször tapasztaltam, hogy a rögzítetlen papírcsíkot egy órán belül kihúzták a kijáró elé. Ezeket tegyük vissza és rögzítsük. Ahol a csík fiasítás mellé kerül, ott a fiasítás elpusztul. Helyezzünk az állomány 10%-a alá papírlapot és ellenőrizzük az atkahullást! Figyelmes munkával megvédjük méheinket és megkíméljük pénztárcánkat a következő tavaszi méh-vásárlás költségeitől.

Sápi László

Forrás: