Folyamatosan terjed: először 2010-ben észlelték jelenlétét Baszkföldön, Spanyolországban, egy évre rá Belgiumban és Portugáliában, 2013-ban Olaszországban, 2014-ben pedig már Németországban fotózhatta le, éppen saját virágos kertjében E. Arnold biológus. Csak idő kérdése, hogy mikor özönli el Közép- és Kelet-Európa többi országát; talán csak a nagyon száraz régiókat és a magas hegységeket kerüli el. A külföldi szak-és nyomtatott/elektronikus sajtó szenzációként gyakran foglalkozik ezzel a darázsfajjal. A méhészek eddig még az őshonos darázsfélékre sem vetettek ügyet, ezért érdemes behatóbban megismerkednünk vele! Az európai darázsfajok lábai, feje és tora jellemzően vörösbarna; a toron – nem mindig -két vöröses csík van. Az európai darázsfajok 3-4 cm testhosszúságúak, az ázsia darazsak pedig – ide értve a szóban forgó Vespa velutina nigrithoraxot is – az általunk ismerteknél valamivel kisebbek, 2,4-3 cm-esek. Lábaik fekete-sárga színűek, testük feketés, toruk teljes egészében fekete. További különbség, hogy barnás színű fészkük, amelyeket akár 10 méter magasságban, gyakran fák ágai közé építenek, 60-100 cm magas, 80 cm (!) átmérőjű. A fészek kijárója oldalt van. Összehasonlításul: az általunk ismert lódarázs (Vespa crabro) ennél kisebb, 60-80 cm körüli, legfeljebb 30 cm átmérőjű fészket épít a különböző üregekben, a tető alá. Ami még megkülönbözteti ázsiai rokonától, hogy a fészekkijárója alul helyezkedik el.
Ha azt gondolnánk, hogy könnyebb észrevenni az épületekben jellemzően nem fészkelő ázsiai lódarázs nagyobb fészkét, alaposan melléfogtunk: azok rendszerint csak lombhullás után válnak feltűnővé. Egy-egy ilyen fészek 1500-2000 dolgozó egyedet, átlagosan 350 fiatal anyát jelent, a herékkel együtt. Utóbbiak párzásáról keveset tudunk, mint ahogy az is homályos, hány anya telel át közülük. Összehasonlításul: a mi lódarazsunk fészkét legnagyobb kiterjedésekor mindössze 500 körüli dolgozó alkotja.
Az ázsiai lódarázs, hasonlóan az európai darázsfajokhoz, rendszerint csak akkor veszélyes az egészséges (nem darázs- és méhméreg-allergiás) emberre, tehát akkor támad, ha az magát vagy fészkét fenyegetve érzi. (Egyes leírások különösen agresszívnek ábrázolják, aminek oka, hogy összekeverik más, szintén ázsiai darázsfélékkel.) Franciaországban 2004 óta három, az ázsiai lódarázzsal bizonyítottan összefüggő halálesetet regisztráltak. Csak a tisztánlátás kedvéért: bár egy eset is sok, Németországban évente 20-an halnak meg méh- vagy darázscsípések következtében!
A V. velutina áldozatait a hazatérő méhek közül, a kijárók környékén leskelődve kapja el. Úgy tűnik, az erős méhcsaládokra nem jelent komoly veszélyt. Ami a természetvédőket jobban aggasztja, hogy Dél-Koreában az ott őshonos darázsfajokat kiszorítja. Ezzel kapcsolatos vizsgálatok Európában még nincsenek.
Az eszközforgalmazók által kínált speciális csapdák többnyire megbízhatatlanok, nem csak a ritkítani kívánt ázsiai lódarázs, hanem egyéb hasznos rovarok, köztük méheink egyedeit is begyűjtik. Az 5-5,5 mm lyukméretűre perforált kijárók pedig csak a darázs kaptárba jutását tudják gátolni.
S. Spiewok cikkét a Deutsches Bienen-Journal 2014. novemberi számából ismertette: Dr. Tóth György
